Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Bene Zsuzsánna: Adatok a népi embergyógyításhoz a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsőzsolca,Sajópálfala és Arnót községekből

ADATOK A NÉPI EMBERGYÓGYITÁSHOZ A BORSOD-ABAUJ-ZSMPIÉN MEGYEI FELSŐ

ZSOLCA. SAJÖPALFALA ÉS ARNÓT KÖZSÉGEKBŐL Mindhárom község a miskolci járásban fekszik* Közülük Felsőzsolca Tan előnyösebb helyzetben, mert főútvonal köti össze a 4 km távolságra fekvő Miskolccal* A másik két község távolabb és elzártabban fekszik. A felszabadulás előtt mindegyik községben volt "uradalom", de területe egyiknek sem haladta meg a 400 kh-t. Az egyébként kishatáru községek - Felsőzsolca a legnagyobb,2807 kh-al - lakosságának legnagyobb része mégis 1-10 kh-val rendelkezett. Saját földjeiken, főként maguk szükségletére gazdálkodtak és az M

uradalom"-ba jártak dolgozni. Egyéb beruházásokhoz a jövedelmet az állattartás, jobbára szarvasmarha szaporulata adta. Az 1950-es évek elejétől kezdtek csupán másfelé munkát vállalni. Ekkor indultak meg ezen a környéken az úgynevezett "bányászbusz"-ok, amelyek - főleg a férfiakat - a borsodi szénmedence s Diósgyőr üzemeibe szállították. Az otthoni földek pedig lassan az asszonyokra és öregekre maradtak. Szegényen éltek. A város közelségét nem tudták kihasználni* Nem termeltek piacra sem zöldségfélét, sem gyümölcsöt, de még tejterméket is csupán akkor vittek eladni,ha egyéb elintézni való akadt a városban. A három község közül csupán Felsőzsolcán volt orvos. Itt volt gyógyszertár és védőnő is. Körzetükhöz 8-10 település tartozott.A szegénységük, valamint a hiányos egészségügyi ellátás miatt is csupán a legsúlyosabb esetben fordultak orvoshoz, a kötelező csecsemővédelmi intézkedéseket is csak a legnagyobb nehézségek árán tudták az egészségügyi szervek foganatosítani. Minden faluban volt 2-3 javasasszony, aki jóval előbb vette kezelésbe a beteget, mint az orvos. De