Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

TÖRTÉNETI ADATOK - Bodgál F.: Kenyérsütéssel kapcsolatos adatok egy 1785-ös miskolci Periratban

tudgya a tana, hogy azon kenyér«=árulő tekenő, melly Szerdán lesz két hete, Szemén Jánosnétul a Fiacczon ki kerttltt, ingviráltató Báoz István Feleségéé Nagy Susánnáé légyen: onnan tudgya pedig, hogy az el multt esztendőben azon tekenőt el kérvén a tanú meg irtt Hácz Istvánnátulj 8 Forint ára czipdt az Áldozói Vásárban ki árultt belőle: ugyan akkor, minekutánna a czipóját el adta a tanú két garas ára Sertés petsenyét vett és azon tekenőnek hasadt végiben tette; minthogy pedig a tekenő még akkor ujj volt, a Sirtt ugy magában vette, hogy az hasatt vége mai napig is petsátes maradott: azonkivtíl bttcsüje nem lévén emiitett Hácz Istvánnának a gyermekét is fektetgette azon teke nőben

; mellynek vizeletti meg fogta a tekenő fenekét; egy szőval ismeri a tanú, hogy a Hácz Istvánnáé, mivel eleget forgott a tanú kezén." Szemán Jánosné a tanácshoz irt beadványában panaszolja, hogy harminchét esztendeje mióta Miskolcon porciót fizet, de vele soha semmi baj nem volt. Mást sincs igaza Hácz Istvánnának, mert a teknő "uj Esztendő után két héttel veszett el,

már pedig élő ember Kozi György az ki az eszkábát karátsony szombatján tsinálta az kit az tekenőbe ugyan akkor verettem, mimód verethettem volna pedig belé ha az Rácz Istvánnánál lett volna..." már egy esztendeje, hogy birom "és Karátsonyra is kalátsot sütöttem benne." Takács Zsuzsanna 30 éves miskolci lakos, Rajczy András felesége vallja; "Azon tekenőt, mellyrül Takács Mihályné, Szemán Jánosné és Rácz Istvánná perel támadott jól ismeri a tanú, onnan mivel maga is mint kenyér Sütő asszony sokszor árult belőle a tanú karátsony előtt, s a Szolgálója is, hált is azon tekenő a tanú udvarán a mult nyáron; az honnan tudja hogy azon tekenő már móst a Szemán Jánosnéé és a leányatul Takács Mihálynétul vette." Takács Erzsébet miskolci lakos 25 éves vallja, hogy a kérdéses tekenőt jól ismeri, ezt Szemán Jánosné a leánya tul vette "edgyik végi már akkor is valamennyire meg lévén repedve, mikor