Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)
Katona I.: Szeszfogyasztás - kocsmázás - mulatozások kubikmunkán
1 mezőgazdasági munkásokról egyértelműen állapítják meg, hogy vasárnaponkint ivással szórakoznak, de míg egyik megfigyelő soknak, a másik normálisnak találja a kocsmában elvert össseget: "A megrögzött ivókat nem számítva,rendes szegény ember 8-10 koronánál többet nem költ szeszes italokra évenkint, a mi még nem olyan nagy veszedelem" írják a századforduló éveiből. Egy másik megfigyelő szerint "...talán nincs is oly alföldi munkás, ki vasárnaponként legalább is lo krajczárt ne költene el haszontalanul." 8 A még szabadabb formák között élő favágó munkásokat kötötte ugyan a bandaszervezet munkafegyelme, mégis "Voltak olyanok, akik heti keresetük negyedrészét vitték csak haza." A kubikusokról szóló legkorábbi tudósítás éles különbséget tesz a szegényparaszti és az agrárproletár származású munkások között; "A kubikosok jó része földmivelő, nem csupán zsellér vagy egyszerű napszámos... A magyar kubikosok általán nem igen gazdagítják a barakkost, mert igen józanul élnek s szerzeményüket időről időre hazaküldik} ellenkezőleg a más nemzetiségűek, nemcsak sokkal kevesebbet keresnek, hanem mint a nóta mondja: Kis szekeres,nagy szekeres Mind meg issza, amit keres. Ezek azonban nem rendes kubikosok, hanem csak a szomszédos falvakból összecsődült napszámos sereg, mely a nehéz munkát hosszasan ki nem birja ós a hétnek nagy részét vagy elcsavarogja vagy elkótyavetyéli."^-0 Az első kubikosnemzedék két» laki szegényparasztjciban tehát még elevenen élt a birtokgyarapitás reménysége, mint ahogy a birtokukba jutott felszabadult jobbágyok körében is átmenetileg csökkent a kocsmázás jelentősége} később azonban változott a helyzet, legfeljebb a paraszti sorból lecsúszott vagy némi vagyonba beházasodott kubikosok előtt csillanhatott meg a szabadulás reménye. A második nemzedék már hivatásos kubikossá vált, az ipari munkásokhoz hasonlóan az állandó létbizonytalanság és elnyomorodás volt az osztályrészük: nem a maguk szegényei, hanem a tőkés rendszer kizsákmányoltjai voltak.Munkaerejük volt legfőbb vagyonuk, a fellendülések időszakában nem is sajnálták
