Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

Dankó I.: Lápolás a Gyepesen

J Többéves kötegyáni gyűjtésem során sok adatot nyertem a lápolókra.a lápolásra vonatkozóan. Ügy vélem, hogy erről a mára már majd ismeretlen, de még nem is olyan régen nagy fontosságú mesterségre, életmódra vonatkozóan több adatot már nem igen lehet összegyűjteni.Adatközlőim a község legöregebb, a hagyományokban jártas,jó emlékező lakosai voltak. Kimondták, amit a gyér leírások is említenek, hogy tudniillik a Gyepes valamikor nagy folyó, jelentős viz volt.^ Az ármentesítés és folyószabályozás általános megindulása előtt már jóval szabályozták, mert rendszeres áradásaival veszélyeztette a mezei munkát*^ A Gyepes voltaképpen a Fekete-Körös Feketetót és Görbed között kiszakadó jobboldali mellékága volt. Több kisebb patakot, csermelyt szedett fel magába és nagy kanyargások után,melyekkel Oláhgyepest, Hosszuaszót, Tulkát, Bajt, Kötegyánt és Sarkadot érintette Antnál ömlött vissza a Fekete-Kőrösbe.A kiszakadásnál már 1830 táján elzárták.Tizét azóta a beláömlő patakok, erek szolgáltatták) ma pedig a medre közepén ásott kanálisban vadviz folydogál. Bégebben is, mostanában is "engednek" néha vizet a Gyepesbe a Fekete-Körösből, különösen nagy vizekkor, hogy az árvízveszélyt ezzel is csökkentsék. Annak ellenére,hogy a Gyepest több mint 100 éve szabályozták egészen a mult század 80-as éveiig nagyszabású lápolás folyt rajta, bár természetesen előzőleg ez a munka még nagyobb volt. A táj jó ismerője, Márki Sándor ia igy nyilatkozott,* de erről irt Fodor Ferenc ia.^ A lápolás elsőrendben neaa Gyepesen folyt,hanem az anyafolyón, a Fekete-Körösön. A Gyepesen és több más, hasonló eren "házhoz szállították" a fát. A Gyepesen folytatott lápolásnak csak helyi jelentősége volt, adatközlőim elbeszélései is csak