Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
az otthoni játékokra emlékeztettek. Annál felszabadultabb hangulatúak voltak a fizetés utáni, hétvégi nagy kártyacsaták, különösen ha ivással kapcsolódtak és a kocsmákban, kantinokban játszották.A "bemelegítő" tulajdonképp szombat este folyt} a szenvedélyes kártyások sokszor egész éjszakákat is átvirrasztottak; a vasárnapi kártyázásoknak legtöbbször az "elázás" vetett véget. Az ilyesfajta túlzásokat természetesen maguk a kubikosok is elítélték.** A kártyakompániák még változékonyabbak voltak, mint a mulatozó, iszogató, daloló vagy bálozó társaságok, mert nem mindenki értett a játékszabályokhoz} különben a legnagyobb csoport is legfeljebb hét főből állhatott, a játékból kimaradtak esetleg kibiceltek. E kis létszámú csoportok tagjai többnyire mindnyájan ismerték egymást, így is védekeztek a hivatásos hamiskártyások ellen,akiket kártyacsoze , kártyapiller ^ vagy egyszerűen sipista ^ néven ismertek. E hamiskártyások otthon esténkint a kocsmákat, a különféle találkahelyeket,alkalmankint pedig a vásári, piaci sokadalmakat keresték fel, biztos ösztönnel választották ki a pénzes partnereket. Ha nem volt elegendő tőkéjük, kölcsönt kértek, vagy társultak hasonszőrű barátaikkal. Törvényszerűen börtön vagy koldusbot jutott nekik osztályrészül.*** Bz a baráberrel rokon lumpenproletár figura nagy számban lepte el a földmunkákat is, nem egy éppen a kubikosok közül került ki: "Hamisítatlan kalandorok ezek: vércse természetű, könnyelmű emberek,akiket a szenvedély fűtött. Könnyen jutottak busás keresethez, de azt éppen olyan könnyen el is verték. Nem jegyezte fel egyiknek a nevét sem a krónika, olyanról pedig még a szóbeszéd sem tud, hogy vagyont gyűjtött volna vagy jól végződött volna az élete... Ugyanaz a népi elem, mint a kubikos} közülük kerülnek ki, semmiben sem különböznek társaiktól: éppenúgy felpakolnak, útra kelnek és elmennek a munkahelyre, mint a többiek. Ott azonban nem állanak bandába, nem társulnak senkivel,hanem egymagukban kezdik el a portyát.Szerszámaikat, talicskájukat valamelyik csapathoz beállítják,de mikor munkára kerül a sor, tulajdonosa nincs sehol.Senki sem firtatja, hol van; a kubikos kötetlenség és szabadság tiltja valaki után kérdezősködni.Az ő dolga, ő lássa, miként él meg munka nélkül... A munkások az első fizetést nagy örömmel fogadják és rendszerint a kiéhezett ember mohóságával látnak hozzá a fogyasztáshoz, élvezetekhez: isznak, kártyáznak, duhajkodnak. Erre a lelki atmoszférára van szüksége a csozenak:elkeveredik a szórakozók között és bekéredzkedik a kártyázók soraiba. Ha nem játszanak hazárdjátékot, szépszerével