Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

I- Házasság A házasság a bukovinai székelyeknél is egy férfi, egy nő egyedül törvényesnek tartott nemi kapcsolata volt, valamint gazdasági egység (esetleg nagycsaládba épülve), melynek keretében történt az utódok létrehozása és felnevelése. A házasságban élés a bukovinai székelyek társadalmában a legáltalánosabb családi állapot volt. Házasságon kí

vgl csak a házasodásra nem alkalmas korúak, s az özvegyen maradtak kiseb"b része élt, valamint azok, akik testi-szellemi hibájuk miatt maradtak házasságon kívül. Miután a házasságot általánosan élet^berendezkedésüknek legmegfelelőbb életformának tartották, jóval a házasodás idejének elérkezte előtt utjának egyengetését szolgálták társadalmi életük különböző intézményei. Az iskolából kikerült lányok, fiuk közt a megismerkedés alkalmai a kapcsolatok kialakulását szolgálták. A fiatalság hosszabb-rövidebb megfigyelési idő után többé-kevésbé szabadon választhatott magának szeretőt (" szereteje

M ). A szeretői viszony kialakulását a szülőknek, elsősorban a lány szüleinek jóvá kellett hagyniuk, a szerető csak a lány szüleinek engedélyével járhatott a házhoz,vihette a lányt táncba stb. közeledését csak így tartották becsületesnek.A szeretők-között szorosabb kapcsolat alakult ki, ami a leány házához való rendszeres és kizárólagos eljárásban, kisebb ajándékozásban (kendő, csemege,ruházatkiegészítő apróság) nyilvánult meg, valamint abban, hogy a fiatalság összejövetelein egymással többet foglalkoztak

9 mint mással. A fonóban a legény szeretője mellé ült, az összejövetelekről hazakisérte, táncra azonban nem jelentett a szeretői viszony kizárólagos jogot.Kisebb mértékű testi közeledést is megengedett a szeretői viszony: szabad volt a lánynak szeretőjét kikisérnie és vele a sötétben kettesben beszélgetni, a legény ilyenkor megcsókolhatta a lányt, míg a fonóban egymás mellett ültek, megcsipkedhette szeretőjét, hazakíséréskor felső kabátjába takarhatta. A szeretői viszonyt azonban nem tartották nyíltan a közösség elé tárni valónak: a maga helyén, alkalmain gyakorlása rendjén való volt, de a rendszeres, szabályozott összejöveteleken kivül nem találkoztak és nem beszélgettek. A lányok magatartását visszahúzódás jellemezte, "szégyellősek", "szemórmetesek" voltak, "akkor még féltek a legényektől a lányok".A legények ós leányok egymás közti viszonyát a lányok részéről a legény iránti tiszteletteljes magatartás jellemezte, ami például a megszólításban, a kötelező kendezésben nyilvánult meg.Ha