Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

is részesítsék mulatságban, erre szolgált a lakodalmi utómulatság. Az,hogy ki mekkora ajándékot adott, elsősorban a házasodó családjával való kapcsolatától függött, pl. a keresztszülő - aki legtöbbször násznagy volt - mint keresztszülő adta nászajándékát,nem mint funkcionárius (a menyasszony keresztanyja nagy ajándékot adott, funkciója pedig nem volt). Befolyásolta azonban az adott ajándék nagyságát a lakodalom nagyobb- vagy kisebbszabásu volta. A lakodalom folyamán a meghívottak, ill.«felkértek bizonyos tisztségek viselőivó,szerepek betöltőivé váltak.Szerepüknek neve volt, betöltése követelmények teljesítésével, jogokkal és kötelességekkel járt, egészen az ajándék mértékétől az illendő magatartásig. Tisztségviselőket adott lehetőségek között válogattak a lakodalmazők, részben azok közül, akikkel különböző társadalmi kapcsolatuk volt, részben pedig a falu specialistái közül akiket fizetésért hívtak meg. Menyasszony A lányt, amint megkérték, s a pap kihirdette, egyesek véleménye szerint már "hazaidnak nevezték. (Hazai a régebben használt "hazai leányassszony" rövidítése, utóbbi kifejezés köznapi szóhasználatokból már eltűnt, csak a lakodalmi beszédek némelyikében maradt fenn.)A menyasszony szót nem használták. Náluk egyébként az eljegyzés: "mátkásodáö" időbelileg szorosan a lakodalomhoz kapcsolódott. Tehát vagy esküvő* napjáig, vagy annak előestéjóig nem is volt eljegyezve a férjhezmenő leány. Mások szerint viszont csak az esküvő napján "mikor fel volt rakva", vagyis fejét a menyasszonyi fejdísz ékesítette, volt hazai. Az elkért, házasságra készülő leány elkülönült a többi lányoktól,nem járt többet azok tásaságába,kelengyéjén dolgozgatott otthon.Amíg kihirdették, de különösen esküvő előtti héten a szokásosnál díszesebben öltözött, hajában és gyöngysorán, "pántika" volt, azért, mert már úgy sem sokáig viselheti a pántlikát.Erről a hétköznapi szalagviseletről lehetett megismerni a férjhez készülőt. Lakodalom előestéjén barátnőivel összeborulva sírt, emellett azonban résztvett a táncban és éneklésben is. A lakodalmon a szertartások alatt magatartását passzivitás jellemezte: ruhájába felöltöztették, felöltözve ült, míg a búcsúztatás el nem következett,

32 talán a búcsúzásban volt legaktívabb* a búcsúztatót a gazda után mondta, sírt és megköszönte szüleinek a felnevelést. Ez után az ebéden, vőlegényes házhoz vitelén, az ajándékok átadásakor is-, mét csak passzívan vett részt, ebből talán csak a befogadáskori ügyes-