Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

lót tartó nyoszolyó közé. Majd a két gazda Ünnepélyesen elbúcsúzott egymástól. A vőlegény vőfélyeivel közvetlenül a menyasszony kocsija után lovagolt. ííig a szekerek álltak, hívatlan legények, esetleg ha volt a menyasszonynak szeretője, akit elhagyott, vagy gyerekek megpróbálták kiszedni a kerékszegeket. Kzért a kocsisok ügyeltek s indulás ©lőtt megvizsgálták a kocsikat.Ha elmulasztották, szerencsétlenség történhetett, ez okon kívül még a gyors tempó miatt is s főleg mert már ittasak voltak. A menettel "megkerülték a falut". Végig mutogatták a menyaszszonyt és hozományát. A zene szólt útközben, a vendégek rigmusokat kiáltoztak és énekeltek, még a szekereken is táncmozdulatokat végeztek. A vőfélyek lovaikat táncoltatták. Ilyenkor is előfordult a hamusfazék dobálása. Tréfából néha félü*tról visszavitte a gazda a vőlegényt a menyasszonyos házhoz, hogy köszönje meg mégegyszer a menyasszonyt. Ha a menyasszonyt más községbe vitték férjhez, a lakodalomra nem hivatalos helybeli legények elkötötték az utat szalmakötéllel, ami vasláncot is rejthetett s csak pénzért vagy pálinkáért oldották fel. (100 lej, 10 liter pálinka). Fizetni azért kellett, amiért eddig táncoltatták amenyasszonyt. Vagy a násznagy fizetett, vagy a vőlegény, ill. gazda gondoskodott pálinkáról.Az ut elkötéséből még verekedés is kerekedhetett. Ha nem akartak fizetni, s a kocsis neki hajtott, előfordult, hogy a ló lába törött el. Ha azonban sikerült elszakítani, átmehettek fizetés nélkül. A menyasszony meghordozása az egész községnek nagy látványosság-élmény volt,mindenki kijött megnézni. "Ügy ki volt gyűlve az egész utca, nem volt benn még tán egy csűr ke sem". Befogadás Megérkezve a vőlegényes házhoz, a vőlegény leugrott a lóról, leemelte "leöleli" a menyasszonyt,a kocsiról s megcsókolta - "megcsókolóznak ott a világ előtt".A gazda megállította az ajtóban a vendégeket, kihozott két-négy pohár pálinkát, egy egész kenyeret s egy "huszka" sőt. A pálinkás poharak a vőlegényé, menyasszonyé, násznagyé és násznagynéé vagy gazdáé voltak. A gazda mielőtt ittak volna . "asztalt áldást" mondott a fiatalokra, majd megitták a pálinkát. A vőlegénynek át kellett hajítania poharát a háztetőn. A szégyenlős megyasszony nem itta meg, hanem földre öntötte. A vendégek ujjogtattak, míg a vőlegény a pálinkát itta, s a házon átrepülő pohárnak tapsoltak.Az aktus közben a zenészek "szép arra való nótát" húztak. Kislányok, gyerekek futottak megnézni,hogy a pohár egészben maradt-e vagy eltörött. -A menyasszonyt apósa, anyósa fogadta, a gazda "bemondta" őt. a szülőknek. Azok néhány