Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

•áréi is csatlakozhattak. A gazda magával hozta tiszte jelvényét: ruháspálcáját, az asszonyok pedig megosztoztak a menyasszony szülei ajándékainak vivésén: az étel-italon s a jegyajándékokon, ruhaajándékokon. Megérkezésüket a vőfély lövéssel jelezte a ház előtt.Belépéskor a gazda előbb kopogott, majd az ajtó gerendáján koppantott ruháspálcájával, jelezve, hogy szólani kivan. A menyasszonyos ház részéről a gazda fogadta, de jelen voltak az örömszülők és a tisztségviselők a vendégeken kívül. A menyasszony nem volt a helyiségben. A menyasszony gazdájának érdeklődésére* Àonnan jöttek? egy igen távoli helyet jelölt meg a gazda (pl. »gy másik földrészt), s elmondta beszédét,ami részletesen tartalmazta a világ teremtésének történetét, azzal a végtanulsággal, hogy a jelenlévő vőlegénynek épp ugy szüksége van feleségre, mint Idámnak volt, tehát kéri, hogy vezessék elő a menyasszonyt .A leány gazdája erre,akinek a háznál lévő tréfás öregasszonyok is segítségére voltak ebben, öregasszonynak öltözött alakoskodókat: "csuma"-kat, "bövös"-öket, "bankus"-okat vezettek elő. Kínálgatta őket, jó tulajdonságaikat dicsérve, a vőlegénynek. Ai első, a púpos pénzes zsákját zörgette, s azzal bíztatta a vőlegényt,hogy sok pénzével könnyen kezdik meg a házaséletet, a második, a sánta, aki közben font, szorgalmával dicsekedett. Mind a kettő arra célozgatott, hogy a vőlegény udvarolt neki, kérték, hogy szeresse, vegye feleségül őket, s kapkodtak a vőlegény felé, meg akarták csókolni. A vőlegény kísérete, különösen a vőfély igyekezett távoltartani őket, de ha a csók mégis sikerült, lett nagy nevetség, s ez szégyen volt a vőlegényre. A vőlegény is lökte el őket magától,ezek pedig a kezükben lévő tárgyakkal vertek feléje. Körbe táncolva is kellették magukat, lisztet, hamut szórtak a vőlegényhez tartozókra. Végül is nagy nehezen sikerült kilökni őket,nehezen hagyták magukat s mindig újból visszajöttek. A menyasszony gazdája ünnepélyesen bemondta mindegyik bejövetelekor, hogy itt a szép menyasszony, a vőlegény azonban mindig tiltakozott, s elmondta, milyen menyasszonyt kivan. Végül,mikor elővezette a gazda a valódi, kívánság szerint "fényes fejű" menyaszszonyt, ismerte el, hogy ezért jött s örömmel elfogadta. Kezdődhetett tehát a "mátkásodási szertartás". Ennek kezdetén a vőlegény és menyasszony gazdája távol álltak egymástól, a vőlegény, ill. a menyasszony mellettük. Először a menyasszony gazdája szólította fel a vőlegény gazdáját, hogy "halljon szót kedves gazda uram, egy lépósvel jöjjön közelebb hozzánk",mire a vőlegénnyel együtt egyet lépett a gazda a menyasszonyék felé.Majd ennek fordítottja következett: "tessék kegyelmed a menyasszonyval elébb egy lépéssel".így fokozatosan kö-