Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

tl6fordn.lt a református Brdővidéken: Tolt abban az időbon sző arról is, hogy a Ref. Bklésiák az hajnali harangozást hagyják el) el is hagyták talán mindenütt immár udvarhely Széknek Bögös nevű faluján kívül $ M hol még harangoznak, ha tsak mostanában el nem hagyták /i.h.55. 1771/. Batiz Mihály a Kápolnához volt; a jég-esső eleiben való tsengetést végezvén, nem tagadják. A Kápolnáról, mely is Talán felyttl Dobó nevezetű helyen vagyon, alább emlékezet lészen /i.h.ll. 1771. Irdőfttle/. Fülén felyttl esik a Dobó nevtt hely, holott régen valamikor azon nevezetű falu roltj most ott van egy leromlott, ismét más épen álló Templom, és mellette lakába sok a Bemetéknek /kik hol ketten, hol hárman is vágynak/ hova is Esztendőnként I.Sz.János napkor sok felől Procession a Római Tailá

son valók össve gyűlnek.Olyankor sokadalmatska forma is ottan esni szokott /u.0.196/. ...némely helyeken bé-vétette volt Brdővidéken azt a szokást, hogy a szombat estvéli harangozás után a súlyosabb munkától az emberek meg-szűnnének, és az azontúl való időt az Ur Isnepének kezdenek tartani. I szokásnak maradványa az, hogy Brdővidéken mái napig is a szombat estvéli harangozás után alig találnál vagy egy fonó Asszonyt /u.o.56/. A halottnak való harangozás, melynek hosszabb vagy rövidebb volta, annak rangját is jelezte, sok összeütközésre adott alkalmat: A Pap hire nélkül a ki az harang kötélhez nyul és meg vonnya az harangot, bűntettessék f 1 mely tétessék az Bklésia pénzéhez. A ki Halottjának akar harangoztatni, napjában háromszornál többször ne harangoztasson, akkor se rendkívül hoszazán... /u.o.19/. A harangozás pedig felettébb hosszú ne légyen ha not legtovább mig egy tyukmony meg sülne /n.o.81, 177o/. Sok jellemző és érdekes dolgot vallanak a ITIII. század második felének egyházlátogatási jegyzőkönyvei as erdővidéki temetőkről. Itt sok esetben még manapság is a templom körül helyezkedik el a teme-