Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

vasvillával állták útjukat. Ilyenkor a terv annyiban maradt. Ha nem állt útjukban akadály, a rokon vagy barát házánál megtörtént az elhalás. Néhány napig együtt voltak. Mikor a lány családja észrevette az ellopást, keresésére indult az elszőkötteknek, néha még a csendőröket is belevonták. Ha megtalálták őket, vagy amikor néhány nap múlva maguktól is visszatértek, a férfi megkérlelte a szülőket,bejelentette házassági szándékát. A szülők, mivel már úgyis kénytelenek voltak,többnyire beletörődtek, bár előfordult, hogy ez után is ragaszkodtak a lány hazaviteléhez. A lánylopás hagyományos, szokásos eljárás volt, az egyszerű

7 megeséshez képest egy törvényesebb formát jelentett, pl. ha egy lány megesett, akkor ez után a legény még ellopta, hogy ezzel valamilyen formát adjon kapcsolatuknak.Mégis e lítélt e a közvélemény a lány lopást. Az ellopott leány elsősorban családja, szülei haragját vonta magára: apja kötelességének tartotta,hogy megverje. Lánylopásban segédkezni is szégyenletes volt: egy legénynek pl. legény társai előtt szégyellni kellett, hogy szerepet vállalt egy lánylopás körül.Az egyház határozottan állást foglalt ellene. 2 A pap "eleget szidta őköt, nagyon tiltotta", "ki voltak tiltva az egyházból", vagyis vallási jogaikat nem gyakorolhatták. A falu közösségének valósággal kiközösitettjei voltak a "személy"-ek, az ellopott ós megesett lányok. Mivel se lányok, se asszonyok nem voltak, nem tartoztak a falu nőinek egyik csoportjához sem. Családi állapotukat így jelölték meg: "hitetlen" él.Nem is érintkeztek mással, mint egymás között. Fejviseletük megkülönböztette őket a lányoktól és asszonyoktól egyaránt: befont hajukat lógatva hordták, mint a lányok, de kendőt kötöttek fölé, mint az asszonyok.Bzt a fej viseletet "suta"-nak nevezték, ezzel a magyarázattal, hogy "ha egy birkának nincsen szarva, akkor suta az", ugyanúgy az az asszony, aki nem jogosult a konty viselésére. A legény sem viselhetett többé bokrétát a kalapján, ha újból feltette volna, ezzel azt fejezte volna ki, hogy már nem tart ki a lány mellett.^ Ez az állapot azonban ideiglenes volt, törvényes házasságba torkollott. Ha a katonaság szolgált okul, akkor annak lejártával történt meg az esküvő, ha a szülők beleegyezése hiányzott, ez után ha nem is szivesen, de többnyire megkapták,nem ritkán azonban a hozomány megtagadásával a szülői akarat megsértéséért. Ha a legények vetélkedése volt az ok, a már ellopott lányról lemondott a vetélytárs. A házasság megkötése azonban minden ünnepélyesség nélkülözésével történt, termé-