Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

TH. Székely-Udrarhely. Hind a mellett, hogy változatát már Gyűjteményünk I. kötetének 109 és III. köt. 274. lapján olvastok, közlését mégis szükségesnek találtok, mivel ez által a töredékességüknél fogra homályos változatok érthetőbbeké válnak. Közleményünk becséből sokat von le idegenszerűsége. A magyar betlehemezők tárgyának forrásául az ugy nevezett pásztorok (karácsonykor a hajnali) miséjének az evangéliuma tekinthető. Alig foglalnak magukban valamivel többet a pásztorok fényesség észrevévesétől a kisded Jézusnak ajándékot adásig terjedő történetnél; addig a most bemutatott visszamegy József és Mária utrakeléséig. Gyűjteményünk I. kötetének 577. lapján már fel van emlitve, hogy Heinhold: Weinachtsspiele und Lieder 112. lapján közölt német mystériummal találkozik; még összevágóbb a találkozása a Schrőrer: Deutsche Heinachtsspiele aus Ungarn 69. lapján találhat őval. Egye s vers szakaszainak, a szereplőknek megegyezése az imént emiitett német hagyományéival nyilván mutatja, hogy közleményünket a németektől vettük kölcsön s a mennyire tehettük, alaki to ttuk. Mi a németek kocsmárosa helyett királyhoz vezetjük az utasokat, de már a vers szakaszt nem birtuk jól átalakítani, mert a mi állítólagos királyunk is a németek kocsmárosaként gondolkozik, azért nem szőrit vendégei közt helyet az utasoknak, mert nem lát az oldalukon táskát, koldusoknak nézi őket. A németben a pásztorok után a három király jön, mi közleményünkből ugyan ki van hagyva, de nem egészen, mert nyoma van, hogy ebben is így volt, mint a németben. Mindjárt a második bekezdés már három király játék töredéke.