Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Vigan szépen énekelnek, Azt hogy Dicsőség Istennek! Angyal (a pásztorokhoz közeledvén énekli:) Glória inek szelszisz Deó! Dicsőség mennyben Istennek, Békesség földi népeknek Jóakaratú híveknek. Kik Istenben örvendeznek. Téged megváltó királyunk Kit szent atyánknak Háltunk Tisztelünk áldunk s imádunk, Es néked hálákat adunk. (Megnyomja az egyik pásztor lábát:) Keljetek fel pásztorok! Mert született királytokj Jöjjetek el, meglátjátok, Térden állva imdájátok. (szavalja) Vigyázó pásztorok mostan fölkeljetek, Készüljetek bátran, semmit ne felietek! íme örvendetes új hirt mondok nektek, Melyben örvendezni fog a ti szivetek. Öreg pásztor

: Ej, nyugodalmamban mily nagy csodát láték! Az Isten angyala nekem megjelenek. Hogy Jézus született, ime a jászolba' Világ váltsága! Második pásztor

: Bánu krez moj. Harmadik pásztor

: Dáre, csak a kakas a kürtőbe kikirél. öreg pásztor

: Én azonban nem álmélkodom Inkább megfordulok s pompásan aluszom. (331) Második pásztor

: Auz bágye vén grigor dácse manzit. Jézus született, angyal jelent itt. Ne vegyük tréfásan, nem tudjuk titkait. Harmadik pásztor

: Nosza, jó frátye, keljünk fel hát gyorsan, Lássuk meg a csodát, mi legyen szorgosan! Tiszt el jüí az Urat hát mi is nagy vígan, Vigyünk ajándékot elejébe bátran. (A^Harmadik pásztor felkel, az öreget lábra állitják és é-