Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Első pásztor

; Kel fel! öreg

; Tejfel. Első pásztor

: Kelj fel öreg, kelj fel! Öreg; Itt egy szélke tejfel, Ha feldűl nyald fel! Első pásztor: Kelj fel! Öreg: Vagy éhéé! Keljek fel? (A pásztorok botjukat felemelik) Húzzatok egy máriás-istenest! Pásztorok

: (Botjukat csörgetve s énekelve járnak az öreg körül) Betlehembe ier

! pajtás, jer' pajtás, Ott le SÍ. neked jóllakás, jóllakás! Ser. bor ott a tenger, Ihatik az ember. Szőlőt sem kell kapálni, kapálni, Mág is lehet bort inni, bort inni, Zöld erdőben, sik mezőben Sétál, dudál, furulyái, Rázd meg öreg a bundád, a bundád. Hadd peregjen a bolhád, a bolhád! (Az öreg a körből kilép, és "bukszát

11 csörget) A mi öreg apánknak jól van dolga, Mert megházasodni nem akar soha; Azért hat jó gazdánk ereszsz el utunkra, Isten áldása maradjon házadra! Első pásztor

: Csörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, De a pénzes ládát nem tudják kinyitni. Látom a gazdának sűrű mosolygását A gazdaszszonynak pedig kegyes grácziáját. Hallod-e te lusta szolgáló,' Kelj ki a kuczkódból! Töröld ki a csipát szemed világából! Gazdaszszonyod szavára gyorsan kell ugranod, Pásztorok számára hoznod egy kulacs bort!