Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

És az ő vélt atytya: Józseffel Mária, Józseffel Mária. Ismervén a barmok is, barmok is, Uruk iászolkáját, A mint léhét tisztelik, Térdet hajtván lehelik. Az hideg déréktül Csikorgó széléktül Mentvén tagoesk'lját Méntvén tagocskáját. Azír ti sé'késsetek, késséték

k Sietve elmènynyëtëk, A lett dolgot lássátok. Piczin lábocskáját. Rongyos pólácskajáx Csókkal tisztelj!tek, Csókkal tisztelőitek! .306) 0 szerencsés écczaka, écczaka Bolaog az az óra, A mél ezt a gyérmetskét A ménynyei kihcsècske't, És virágszálacskát Hozta je világra. Hozta je világra! De boldog is az az anya, az anya A ki szűz méhében f

zentlélektül fér' nélkül s minden szeplő nélkül Szüzén is fogadta, Szüzén is hordozta, Szüzén szült, szűz maradt. Szüzén szült, szűz maradt; Hosza tehát hagygyuk itt, hagygyuk itt, A nyájt és a csordát, Ménynyünk oda minynyájan, Az Ur szeme a nyáj on, Kern féltő most a juh, Ma mongyuk du, du, du! Most a tolvaj is lop, Mongyuk vigan: hopp, hopp! Szólicsd Lőrincz sípodat, sípodat, Jóska furuglyádat, Verd Lajos a dobodat. Éleszd Siklós a dudát

s Pöngesd Ádám a lantod, Te Pista dorombod, Fújd a türköt /! / Miska Te lejtőzz Andriska! De üressen né menynyünk, né menynyünk, Aiándékocskát vigyünk: E'szép tarka gedacskát Fejír kondor Daránkat, Kis pörge sajtocskát, És irős vajacskát!