Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

zunk a menyasszony birtokbavételének megakadályozásával. E törekvés e1 ' gyik megnyilvánulása, hogy - bár a menyasszonyt nem saját házától viszik el, hanem a templomtól, különösebb kikérés-fizetés nélkül - a menyasszony kísérete megpróbálta akadályozni a menyasszony elvitelét,nem akarták átengedni.B küzdelem még komolynak látszó formát is ölthetett, amennyiben valóságos dulakodás is kialakulhatott a templom előtt.A leegyszerűsített szokáskörökben azonban kisebb volt a jelentőségükben megkopott mozzanatok számaránya a parlamentáris formák közt, sírna megbeszéléseken, kérés-megköszönés stb. formájában végbement tárgyalásokhoz képest.Általános volt a szokáskör egyik lerövidített változatában, hogy a hozományt a menyasszony násznépéhez tartozók az ajándékvivő menethez kapcsolódva vitték a vőlegényes házhoz, ahol a hozomány egyes tételeit az ajándékátadás formaságai mellett nyújtották át ill.mondták be* Az uj házaspár megélhetését az asszony hozománya, a férfinak szüleitől kapott jussa, s a különböző hozzátartozóiktól kapott ajándékok biztosították. A hozomány; "leán-rész" elsősorban föld volt, aminek egy részét kapta meg férjhezmenetelekor, másik részét apja halálakor. A leánynak juttatott föld mindig kisebb volt, mint a fiútestvéreknek szánt: egy példában 5:8 arányról tudunk, más esetben a leány fél holddal kapott kevesebbet, mint fiútestvérei.A szülői házból a lánynak nem járt rósz, csak kivételes esetben kapott.Gazdasági felszerelés is csak ritkán: kocsit pl. nagygazda lánya. Állatot azonban mindig kaptak a leányok, elsősorban "tehenet" vagy "üszőt", vagy legalább borjút. Bzen íelül lehetőség szerint egy disznót vagy egy pár malacot, birkát vagy bárányt és baromfit. Bútorféléből a századforduló körül még csak ládát adtak. Bzt vagy készen vették, divatos volt közöttük a "besztercei láda", amit az arra járó fuvarosok hoztak magukkal. "Hazai láda"-nak is nevezték, rózsás festés diszítette. Volt közöttük is asztalos, aki tudott ládát csinálni. Láda adását a hozománnyal annyira fontosnak tartották, hogy 1941-ben áttelepülésük előtt volt, aki megcsináltatta amég jóval férjhezmenés előtt álló lánya számára a ládát, hátha Magyarországon nem jutnak majd hozzá. A morjtani, középső generáció idejében kezdett divatba jönni más butor adása is, először asztalos adott a lányának sarokpadot és asztalt.E kezdeményezést követték lassan más szülők is. A hozománynak talán legjelentősebb része volt az általuk "ruha"-, "gunya"-nak nevezett ruha- és textilnemű. Bz összefoglaló név alá vették mindazt, ami textiliából készült, vagy öltözetül szolgált.Az ágy felszerelése ( szalmazsákot "surdé"-t nem használtak, az ágyba rozs-