Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

51./ A hat varjú Egyszer volt egy szegény ember itt a Mecsek körül lakott és szegény napszámtól élt a feleségivei és egy kis gyermekivel. Az ember elment minden nap munka után nézni; nem kaphatott munkát. Egyszer hazagyün, az egész uton spekulált, tűnődött, hogy honnan vegyen elő ételt. És akkor találkozott egy úrral. Azt monta az úr: - Te szegény ember hol voltál? Azt mondja: - Elmentem napszámot keresni és most már három napja,hogy nem találok napszámot - azt mondja - mit csinál a feleségem otthon, nincs semmi, már az utolsó* falatnál vagyunk. Azt mondja az úr: - Te szegényember, ha te nekem azt adod, ami neked otthun van, ami a hasadba van és ami nincs a házba, én pár év múlva gyüvök ide és elviszem és akkor én segitlek keresethez. Hát a szegény ember tűnődött, spekulált: hát mit kér ez az úr? Azt mondja: ami otthun van a házba, hát a házba semmi sincs otthun, és ami nincs otthun. - Hát - azt mondja - áll az alku? - Áll. Azt mondja: - Pár év múlva gyüvök. Hát jól van. Azt mondja: - Most gyere, látom, nálad van ásó, kapa, én majd megmutatom neked a pénzforrást. Hát elment, itt a Mecsek körül valahol egy bányánál (biztosan itten) azt mondja: - Amennyit fölásózol,fölkapálsz,az a föld, az a birtok a tiedé lessz. Hát a szegény ember odament, ásdzott, ásózott, egész estig, egyszerre crak talált szenet.Nagyon megörült a szegényember a szénnek. Azt mondja: - Te nagyon gazdag ember leszöl, de ugy vigyázz - azt mondjanehogy megtagadd az Ígéretedet. Hát nőtt is a birtok és sok munkást is vett fel,mert ő nem tutta megmUvelni és igy lett a Mecsek körül a bánya. Közben született nekik hat fiuk. És ültek vacsoránál, már szép nagyok voltak a gyerekek, akkor este jön egy ember.