Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

én lejöttem föntről (és még egy barátnőm jött velem) és azt mondja: - Jaj Anna, mi van, ott Talami jön. Onnan alulra jött valami és ez olyan volt, mint az a gerenda, magas, fekete és jött. - Jaj - azt mondja - menj el, mert már ott van nálad. És bekanyarodott az utcába-Akkor szaladtam el és leugrottam a kukoricába és szalattam haza. Ilbricht Károlyné 85 é. Pécsbányatelep 1962.TI.8. 38. / Szaladgáld boszorkányok A palahányón, ott ahol égett, - és ezek a népek arra mentek, vét olyan mél árok, mint itten is, Tőt egy hid ottan, visszatartottak, nem mertek a hidon átmenni és Bánomba elmenni haza a lakásukba. Aztán ez ugy futott, amint a szél fujt, ugy futottak a lángok ezek a palahányőn.Azt monták,hogy ezek boszorkányok.Ezek ugy szaladtak ezen a palahányón, ugy körös-körül. Ez nem vót boszorkányság, vagy mi, ez csak égett ugye. Asztán yótak olyan merészek is, férfiak.akik fogtak egy botot és mentek neki, hogy agyonütik. Berkhauer Vendel 83 é. Istenáldásvölgy 1962.VI.il. 39. / A nagy kutya és a ki sértet Az én húgom mindig tizenkét órakor, negyed egykor gyütt haza. Azt mondja: ahogyan jött haza, hát akkor egy nagy kutya, de mint egy borjú. Ahogyan akart jönni, erre ment, elment oda a húgom, akart ott menni, akkó arra ment, nem engedte elmenni. No és akkor azt mondja: - Menj el innen, menj el innen! Ez meg nem engedte elmenni. És akkor kezdett káromkodni és akkor ez eltűnt. És semmit sem látott, akkor eljöhetett. Ilbricht Károlyné 85 é. Pécsbányatelep 1962.VI .8.