Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Mondom: - Egy egészet, egy egész műszakot. Azt mondja: - Hát ón még csak egy fél műszakot se... Mondom: - Megran a műszak és munka végin kiszállsz és mess haza. Hát ugy is vót. (Aztán) messzirő ha látott, "jó szerencsét" - azi mondja. - Na ugye, ha én nem lettem vóna, elpusztultál vóna. Bukovszki János 86 éves Pécsbányatelep 1962.VI.8. 5. / Zab és siht Az angol bányákba nem vótak gyerekek, mint itt valamikor, a ló hordta a csilléket és olyan meglett emberek mentek a ló előtt. És Tót egy "Rigó" nevezetű ló, erős ló volt, de nagyon lusta vót. Hát ahogyan húzta a csilléket, csak tipegett, topogott, nem akart menni. Az aknász meg megleste, ez is bement a(z) oldalba és megleste. Azt mondja a levezető: - Rigó kérlek, hát gyere már, siess már, ha meggyün és meglát bennünket az aknász, te zab nékü maracc, én siht nékü maradok. Bátai János 75 é. Erzsébettelep 1962.VI.il. (Szerbiába hallotta.) 6. / A mérnök és a vájárok Lenn dolgozott Hubi vájár és Trauringer Béla vájár. Ácsoltak és odajött a Fehér mérnök. És nészte, hogyan ácsolnak. Trauringer vájár kérdeszte: - Maga kicsoda? - Hát nem ismer? Én vagyok a Fehér mérnök. Azt mondja: - Elég sajnos, hogy maga mérnök és nem tud köszönni. Mit szólna, hogyha én az irodájába mennék és nem köszönnék. Avval Fehér mérnök fogta magát és szégyenében elment. Antal János 71 é. Erzsébettelep 1962.VI.11.