Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

Vályughambárt inkább a szegényebbek készítettek. Általában a következőképpen készült. Nedves helyen először vályogból magasabb feneket raktak, s azután húzták a falakat. Űgy is készült, hogy a falakat felrakták, s a fal közét megfelelő magasságban feltöltötték. Ha a feneke deszkából volt, akkor kb. 60 cm-es magasságban a falakra gerendákat raktak. A két oldalán szellőzőnyílást hagytak. Sok helyen a baromfiak tanyáztak benne, noha a baromfiaknak más helyük is volt. Rendszerint 45-ös falat raktak. A falra helyezték el a gyengébb mestergerendát és a folyógerendákat. Falcos deszkával lepadlásolták. A zsindelytetőt tótszarufára rakták. (Tótszarufának ollólábja, szelemené nincs). Belül a falakba oszlopokat helyeztek el, és majdnem teljes magasságban körüldeszkázták. A tető alját egy darabon bedeszkázták, s ezért a padláson is lehetett gabonát tartani. A hombár ajtaja a tanya felőli fal közepén volt. A hombárt deszkákkal fiókokra osztották. Galli Bálint, Puszta 555 számú tanyáján levő hombár részletesebb leírása: A vályogból készült egyfiókos hombárt 1914-ben építették. O. B. szerint: „Nem hetyenpetty épület volt, hanem amikor a rokonok, ismerősök gyüttek, aszt monták, ájnye de gálánt kis épület. Büszkék is vótunk rá. Ezér vergőttünk vele!" A kis épület hossza 315 és szélessége 196 cm. Fala 230 cm magas. Teteje nyeregtető. A girinc alatt négynegyedes szelemen húzódik. Ezt két kecskeláb tartja. A födélfák kétharmadosak. A pallatot (padlást) kisgerendák tartják. A padlás két vége végdeszkával lezárt. Rajta elöl galamblyuk és galambsétáló deszka van. A végdeszka alsó végéhez a vízvető csatlakozik. A tetőt duplán rakott kézicserép fedi. A gerincét zsindely fedi. A tetőt verébdeszka és szélfogódcszka szegélyezi. Az épület elején van elhelyezve a körösztvassal ellátott ajtó. A hombár belső mérete: hosszúsága 252, szélessége 133 és magassága 170 cm. A földtől 50 cm magasan levő padlózata deszka. A vócokra (nyílásokra) léceket szegeltek. Mennyezete 4 kisgerendára fektetett colos deszka, alul, fölül sározva. A két oldalfala mellett 2 db háromnegyedes prémoszlop van. A prém közé csúsztatják be a fiókdeszkákat. A fiókban 40 q gabona fér. A fent részletesen ismertetett hombárnál jóval nagyobbat is építettek a pusztán. Befogadóképességük a gazdaság erejétől függött. Szabó János, Puszta 375 szám alatti tanyáján 1934-ben egy 300 q befogadóképességű magtár készült. Az utóbbi időkben a nagyobb gazdák téglamagtárt építettek, de azt is hombárnak hívták. Az orosháziak a tanyákon nem építettek magtárt. Ugyanis magtárra csak az erősebb embereknek volt szükségük. Azoknak pedig kivétel nélkül a városban is voltak házaik. Magtárakat csak a városban építettek. A magtárakat vagy az utcafrontra helyezték el, vagy az udvar közepetájára építették. Téglából készült. A tetőszerkezet faanyaga kívül sehol sem látszott. Ajtaja, ablakai vagy vaslemezből, vagy vékonyabb vaslemezzel bevont fából készítették. A legtöbbször boltozatos pincét is építettek alá. A pinceajtó is a fenti módon készült. így történhetett meg. meg, hogy az 1880-as években az egyik utcában 18 ház leégett, de a mag-