Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

berek nyomtattak kocsival, később pedig már jóval többen nyomtattak kocsival, mint lóval. Orosházán, ha a nyomtatóknak 3—4 lovuk volt. akkor nem kocsisztak. Kevés esetben mentek az ágyásra kocsival. Jobban a búzát nyomtatták vele, mert az árpa könnyen ment lóval is. Csak az első fordításig járatták kocsival, azután lóval járatták tovább. A pusztán a kocsival való nyomtatás számára eleinte teleágyást (köralakú, telt ágyást) készítettek. Ugyanúgy csinálták mint a lóval nyomtatásnál, csak nagyobbra. Később karikára ágyasztak, gyűrű alakú ágyást készítettek. Az orosháziak ezt nem ismerték. A többség fejjel kifele ágyazott (XI. t. 1). Voltak, akik fejjel befele ágyaztak. Mindkettőnek meg volt az előnye — hátránya. Ha kifelé ágyaztak, akkor nagyobb helyük volt, s ezért kirázásnál széjjel húzhatták az ágyást. A szalmával is jobban tértek. Hátránya az volt, hogy nagyobb területről kellett összetakarítani a szemet és a szalmát. A befelé ágyazás előnye viszont az volt, hogy kisebb helyet kellett összetakarítani. Ellenben a karosmunkák számára nem volt akkora hely. Ha kifelé ágyaztak, akkor az ágyás külső szélét körös-körül kirakták, s befelé növelték az ágyást. Ha viszont befelé ágyaztak, akkor az ágyás belső szélét rakták ki először, s úgy haladtak kifelé. Amikor kifelé ágyaztak, a vontatókat az ágyás közepére, s amikor befelé, az ágyás szélére húzatták. Ilyenkor sokan a vontatókat 2—3 részre szakították, s úgy vitték az ágyásra. Azután onnan ágyazták be. A gazt úgy rakták, hogy azok fogják egymást, mert különben a kocsival való járatáskor elszakadtak egymástól. Az ágyás külső széle vékonyabb s a belső vastagabb volt, mert amíg az ágyás külsején egyszer, addig a középen kétszer ment a kocsi. Az ágyást vékonyabbra rakták, mint a lóval való nyomtatáskor. Beágyazás után az ágyás szélét villával körüligazították. Azután az elhullott szálakat az ágyáshoz söpörték. Egy közepes nagyságú szérű átmérője 13, s a belső köré 5 m volt. A gazda erejétől függött, hogy hány vontatót ágyazott kocsi alá. Két lóra 2—3 vontatót számoltak, ha volt hozzá elegendő ember. Nagyobb gazdák egy ágyáson két kocsival is nyomtattak. Ilyenkor 6—8 vontatót ágyazták be. Ritkán két szérűre nyomtattak. így az emberi és állati munkaerőt jobban ki lehetett használni. b) Járatás A beágyazás után a lovakat az ágyásra vezették. Rendszerint 2—6 lóval nyomtattak. Egy lóval nem nyomtattak, mert az csak kínlódás volt. Nagyobb csikókkal is nyomtattak. Ha 2 lóval járatták az ágyást, akkor a lovak vagy egymás után, vagy egymás mellett haladtak. Ha több lóval nyomtattak, akkor a lovakat párosával kötötték össze. A páratlan ló mindig elöl ment. Orosházán a páratlan ló nem járt egyedül, hanem a hátulsó párhoz kötötték. A pusztán a két egymás mellett haladó lovat kunkötéssel kötötték össze. A hurkot a belső ló nyakára erősítették. Akkora hurkot készítettek, hogy a ló nyakára lemenjen. így a fáradtabb, s magát húzatni akaró lovat magával tudta húzni, s nem fulladt lë. A belső ló kötőfékszárát