Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

szúrják. Az inasok kampóját a kötelek alá dugják. A szérűhöz közel levő vontatókhoz a bolondkocsi néhány perc alatt kiér. A vontatókat 3—4 perc alatt rakják fel, s a bevontatása ismét 1—2 perc alatt történik. Egy-egy vontató behuzatására átlagosan 8—10 percnyi idő kell. Az 1880—90-es évekig a nagyobb gazdaságokban sokszor éjfélig is vontattak. A nagy távolság miatt éjjel kellett az egész napra valót behúzatni, mert különben nappal nem tudtak volna folyamatosan nyomtatni. Reggel a közeli vontatókat beágyazták, s délben a vontatókat seggöncsúszva húzatták a szérűbe. A bolondkocsira nem szabad felülni. Általában nem is ülnek fel. A lóvezető nem is tud, mert kötőféken vezeti a lovakat. Néha kifelé menetkor a vontatósok felülnek a hátsó tengelyre. Az is előfordul, hogy lehencseregnek róla. Egyesek azért ülnek fel a nagyrúdra, hogy a kocsi így nem szalad a lovak lábaihoz. A bolondkocsi rászolgál a névre. Sokszor becsapja az embert. A mellette ballagó ember úgy látja az első kerékről, hogy a kocsi kényelmesen elfér mellette s hátra sem néz. A hátsó tengely, pedig elüti. A pusztán több balesetre emlékeznek, amelyet a bolondkocsi okozott, így ha a hátsó tengelyen levő farok hiányzik, vagy kiesik, akkor húzatáskor a hátsó tengely forogni kezd, kiesik a kerékszeg s a kerék is. Ha messzire vontatnak, akkor sem szabad felülni, de megteszik. Ha üres kocsit vontatnak, akkor a kocsi elejére deszkát tesznek keresztbe, vagy az inasokat teszik fel s arra ülnek. Ha vontató van a kocsin, akkor a lóhajtó vagy féloldalt ül az egyik nagyrúdon. vagy mindkettőn áll. Még gyakoribb, hogy a kaparékot elöl a két nagyrúd közé teszik, s arra ülnek. Gyakran megesik, hogy a kocsit kísérő vontatós fellép a hátsó tengelyre, s a vontató kötelébe kapaszkodik. Általános vélemény az. hogy a vontatás nehezebb, mint a kévés hordás, de haladósabb s nem törik úgy a gaz. b) Vontatóba rakott kévés gabona és keresztek hordása bolondkocsival A kévehordásra a bolondkocsit előkészítik. A nagyrudak közé még egy nagyrudat tesznek. A nagyrudakra elöl-hátul egy-egy keresztfát tesznek. Erre kétfelől (a keresztfák végére) egy-egy kisrúd kerül. A kisrudakat, keresztfákat a nagyrudakhoz kötik kötéllel. Vagy pedig a kocsi elejére egy gyengébb keresztfát, helyeznek el, s arra két kisrudat tesznek. Ezeknek az eleje a keresztfára s hátulja a hátsó tengelyre kerül. A kisrudak elejét a keresztfához kötik. Az így előkészített kocsit a kévés vontató, vagy a keresztsor mellé húzatják. Mostanában a lovakat a földről hajtószárral hajtják. A hajtó néha fel is ül a kocsira. Egyesek, hogy ne rázzon a kocsi, egy kevés szalmával megtömött zsákot kötnek az elejére. Kétrét hajtják, s azon ülnek. Amint a kévés vontató mellé állnak, az adogató a villával a lekötött kaparékból tesz a lovak elé, vagy egy kévét vetnek nekik. Ha keresztet hordanak, akkor amint megállnak, a lovak elkezdik a legközelebbi kereszt tetejét eszegetni. A kévés vontatót legtöbbször egészben vontatják, úgy mint a kötet-