Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

tanak, s azután hozzáállítják a kévéket. Annyi kévét állítanak oda, amilyen nagy feneket akarnak készíteni. Állítás közben két kezükkel kissé megnyomják a kévéket, hogy a következő kévesor ne talpon álljon, hanem jobban feküdjön rajta. így készül az alap. Az alap külső sora (amelynek vágott vége a tarlóra ér) a srégelés. A srégölés kévéi közé, kötélmagasságban kezdik az első kévesort, az első halhét rakni. A kévéket egy kicsit megnyomkodják. A halhé teljesen körülveszi a srégölést. A második sor halhét az első halhé kévéi közé, szintén kötélmagasságban helyezik el. Majd a harmadikat is ugyanúgy rakják. Ha kicsi a fenék, akkor hosszú gazból három halhé is elég. De ha széles feneket raknak, akkor még egy sort raknak rá. Az utolsó halhét tetejezésnek hívják. Pótáriék 100 kévét szoktak egy vontatóra rakni. Ennyi fér fel egy bolonkocsira, s így jobban tudnak számolni. Csak az első vontatóba olvassák bele a kévéket, s azután a többi vontatót akkorára rakják. Hegyezés előtt nem kötik le. A tarlót felgereblyélik, de a kaparékot sorban hagyják. Másnap hegyelik. Ha később hordanak, akkor két kötéllel leakasztják. IV. NYOMTATÁS 1. Szérűké szíté s a) Szérűkészítés gyöpön A nyomtatás előtt elkészítik a nyomtatás helyét, a szűrűt. Legtöbbször a nyomtatást megelőző napon készül, de ha aratásban esőt kapnak, akkor eső után készítik. Ekkor aratni ugyanis nem lehet, a szérű készítésére pedig nagyon alkalmas az idő, mert nem kell locsolni. Eső után simább szérűt lehet csinálni, mint száraz időben. A megázott föld apróbb regeit, büíykőit a kasza elvágja, s nem ugrik rajta, mint szárazságkor. Sok. esetben csak megnyesik és lejáratják, de nem készítik el teljesen. Attól tartanak, hogy mire használatba veszik, a nap felégeti. Ha letakarnák, akkor meg a baromfiaktól kellene őrizni. Különösen régebben nagyon vigyáztak arra, hogy a nap fel ne égesse a szérűt, s ne porozzon, mert régebben nem rostálták, hanem szeleltek, s a földet a szél nem vitte ki teljesen a szem közül. A szérűt általában a tanya közelében csinálják. Leginkább gyöpön, ritkábban tarlón készül. Orosházán viszont a tarlón készített szérű volt a gyakoribb, mert ott alig van gyöp. A múlt század végefeléig a nagyobb gazdaságokban a szérűt a tanyától távolabb, úgy 200—300 méternyire készítették. Azért, mert a sok jószágnak nagy járás kellett. Ilyen helyen a kút is távolabb volt a tanyától, hogy a jószág ne vágja fel a sarat. A szérű nem feltétlenül a kút mellé került. Ha a szél rászolgált, akkor a kút tele ment szeméttel. Az épületeket nagyobbára gaztető fedte, s ezért a rakotmánynak is távolabb volt a helye.