Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

févajnak, párnának hívják. Nem mindegy, hogy eresztik (rakják) a keresztet, délnek-e, vagy keletnek. Ha pl. délnek eresztik, akkor az első kéve délnek néz fejjel, s úgyszintén a legfelső kéve is. így hamarabb szárad eső után. A gondosabb keresztrakók az első kéve fejét hátrahajtják, felhajtják, hogy még ennek a kévének a feje se feküdjön a tarlón. A févaj hátrahajtott kalászát addig lenyomva tartják, míg a következő kéve rá nem kerül. A második kéve kalászos felét ráhelyezik az első felhajtott fejére, és kézzel jól lenyomják. Azután a harmadik kévét teszik a févaj fekvésének irányába, szintén fejjel befele. Azután egy-egy kévét helyeznek el a három kévére, egymással szemben. A letett kévéket igazgatják, és a kalászos részt egy kicsit lenyomják, különösen, ha száraz. így készül el 5 kévéből a kereszt alapja. A két keresztrakó a keresztet mindig egymással szemben, ugyanarról az oldalról rakja. Helyüket nem igen változtatják. Az alapra még három sort raknak. A kévéket egymás után, egymással szemben rakják. A harmadik, de leginkább a negyedik sor kévéit egy kicsit beljebb helyezik el, mint a többit. így a 4—4 kévéből álló körösztlábak legfelső kévéi, a vállkévék szaladóra (ferdére) állnak, annál is inkább, mert a kereszt közepe egy kissé magasabb. A legfelső sor nyomulás után egy kicsit széjjelcsúszik, s a keresztlábak kévéinek vágott végei akkor lesznek egymásra merőlegesek. Amikor az utolsó sort rakják, a kévét letevő a kezét a kévén addig rajta tartja, míg társa a következő kévét le nem teszi, mert így nem másznak szét a kévék. Ha kis kévék is vannak, akkor azt a kereszt felső részébe rakják. Ott jobban is áll, könnyebb is feltenni. Az utolsó kéve feltevése előtt néhol a két rakó a kereszten át megfogja egymás kezét és leguggolva, esetleg lábaikat kissé felemelve lehúzzák a keresztet. Ezt rendszerint akkor csinálják, ha száraz a gaz. Esti, vagy reggeli rakásnál esetleg el is hagyják. A kévehordók hordás közben a hosszabb, esetleg nyersebb, sok szedert tartalmazó kévét külön teszik, az lesz a pap. A nehezebb kéve jobban megnyomja a keresztet, s a nedves, acatos kéve pedig jobban kiszárad a kereszt legtetején. A feltett papot is lehúzzák. A papot lekötik a felülről számítót második kévéhez. Abból a kévéből sodornak kötelet, s azzal kötik le. Takaros Maczelkáék a két vállkévét is lekötik. Ezt már a közvetlen alatta levőhöz kötik. .,Ha a szél a mi keresztünket elviszi, akkor a szomszédét biztosan!" —mondják. Maczelkáék környékén hellyel-hellyel mások is lekötik a vállkévéket. Általában csak a papot kötik le az alatta levő kévéhez. A lekötés akkor halad, ha négyen végzik. A kész kévéket azután megigazítják. így készül 18 kévéből a kereszt. A pusztán általában a fenti módon rakják a kereszteket. Maczelkáék a kereszt lábai közé az árpából mindig állítanak egy-egy, tehát összesen négy kévét; a búzánál csak akkor, ha rövid a gaz. 1954-ben pl. az aratás elején a búzakeresztekhez is állítgattak kévéket, de miután a gaz hosszú volt, a papot is feltolta. A kisebb kévékből pedig két-két kévét állítottak. Egyeseknek az a véleménye a keresztlábak közé állított kévékről, hogy eső után a kereszt közepe nehezen szárad, s könyen kicsírázhat. A kereszteket szorosan egymás mellé állítják, hogy a szél ne tudjon közéjük bújni. Ha a keresztelés végénél a kereszt felénél több (ti. a kévék