Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

hanem a vontató mellett hagyják. Âm a szél, különösen a kerekszél, a forgószél sokszor széthányja. Ilyenkor azt mondják: „Itt járt a Szene Kata!" (A pusztán a forgószelet Szene Katának is hívják). Egyesek, amikor sok a kaparék, s nem akarnak férni tőle, öltögetéssel rakják belőle a vontatót, még a felesleg el nem fogy. A kaparék felrakása után löfésülik, lekaparják a vontatót. Két-három lépésre állnak ilyenkor tőle, és felülről lefele, sorban haladva lehúzzák az összevissza álló szálakat. A vontató derekának felső részétől kezdve fésülik. A csomós gazt a villa ágaival vagy beöltik, vagy kihúzzák. Közben rá-ráütögetnek a vontató oldalára és tetejére. A lefésült és levert gaz nagyját villaheggyel összehúzzák és feldobják, majd nagygereblyével körülgereblyélik a vontatót. Amikor megtelik a gereblye, a gereblyés átemeli a kaparékon, s tovább húzza. Az összegereblyélt kaparék egyik vége a vontató tövéhez ér, s a vontatóra derékszögben áll. A kaparékot szétrázzák, és a vontatóra vetik. Egyesek csak akkor fésülik körül a vontatót, ha kevés gaz van a hegyibe. Hegyeléskor a gazt mindig a vontató tetejébe rakják. Minél hegyesebb, annál jobban bírja az esőt. Amelyik vontató hegyesre sikerült, arra azt mondják: „Högyös lött, mint a kutyafasz!" Ezután a vontatót két kötéllel — a fentebb leírt módon — lekötik. Az elsőt földhosszában -— azaz a szántóföld hosszában, s a másikat arra keresztbe teszik. Lekötéskor mindig az öregebb irányítja a fiatalt. Azt tartják, hogy lekötés közben, úgy flöstök tájban legálmosabb az ember. Ilyenkor a nap már elég magasan jár, ha belenéznek, nagyokat ásítanak. Ha nagy a vontató, akkor keresik egymást, s ha nem arról jön a társ, amerről várják akkor kicsúszik a szájukon: „Bassza mög öregapád, emerre szoktál gyünni!" A lekötés után körülverik, körültapogattyák, körültakarosíttyák a vontató. Ha valahol fölbodorodott, lesímul, s nem fúj bele úgy a szél. A nyomtatás idején, míg az egyik ember a vontató tetejét körülverte, addig a másik a következő vontató kötelét leoldotta és körülhúzta. Ez volt a regula. A körül verés hulló ját egy kis csomóba összehúzzák, a villával a vontatót egy kicsit megemelik, s a kaparékot lábukkal a vontató alá dúrják. Kérdőék a déli oldalra szokták dugni, mert ott mindig süti a nap. Ha meg is ázik, nem csírázik ki. Ha sok a hulló, akkor a villa nyelét a vontató oldalába, derekába szúrják, megemelik, és a hullót a nyél alá dugják. Majd a villával egyet ütnek rá. Végül a vontató alját villával körül beverik. Amikor minden vontatót rendbeszednek, azt szokták mondani egymásnak: „Hála Istennek, ezzel is végesztünk!" Összeszedik szerszámaikat, és a tanyába ballagnak. A pusztán a múlt század közepe tájáig a vontató hegyezésénél egy ember fent volt a vontatón. A többiek a gazt úgy adogatták fel. Igaz, hogy akkor jóval nagyobb vontatókat raktak, mint később. Ma búzából rendszerint 2—2,5 m magas vontatókat raknak. Az árpavontató ennél alacsonyabb és kisebb, mert nehezebb, mint a búza. — Csak kevés ember tud egy nap alatt egy kishold gabonát levágni és összegyűjteni.