Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

szokásból mindig megcsinálják. Ezelőtt, ha a fiatal kaszás elfelejtette a rend végét feltörölni, az idősebbek azt mondták neki: „Türűld mög az órod, öcsém!" Vágás közben a kaszás a következő mozdulatokat teszi: Jobb kezével a nagykaccsot, bal kezével a kiskaccsot fogja. Jobb lábával előre lépve teszi meg az első vágást. A kaszát egy kicsit jobbra löki úgy, hogy a kasza sarka a földet érje. Ekkor a gazra néz, s a szemével kiméri, hogy mekkorát aggyon a kaszának. Jobb keze kinyújtott s a bal a gyomor iránt behajlított. A törzs deréktól egy kicsit hátradől. Közben a törzs negyedfordulatot tesz jobbra. Egy pillanatra megáll, s azután a két kar, derék s jobb láb­izom segítségével végzi a vágást, a suhintást. Az éles kasza a talpon álló gazban egy félkört ír le, s a föld felett kb. két ujjnyira levágja az elébe kerülő gabonát. A suhintás után a törzs félfordulatot tesz balra. A kaszás jobb keze most a has előtt behajlítva helyezkedik el, míg a bal keze ki­nyújtva hátra kerül, a far iránt. A vágás alatt a takaró összegyűjti a le­vágott gazt, és maga előtt tolja. Mikor a kasza a gabonába a félkört meg­teszi, a kaszás egy beidegzett mozdulattal meglöki a kaszát úgy, hogy a takaró a levágott gazt a földre fekteti. A suhintás bevégzése után a bal lábbal akkorát lép előre, amennyit adni akar a kaszának. Jobb lába hely­ben marad. A bal láb lépésével egyidőben egy gyors, sodrásszerű derék­mozdulattal a kaszát a levágott tartlón csúsztatva visszaviszi a rend kezdő széléhez. A kasza sarka a tarlót súrolja, s a hegye egy kis araszttal feljebb áll. A kaszával így helyreigazítja a vágás után a kaszás felé bukott lábon áló gazt. A részletesen leírt suhintás után a kaszás ismét és folyamatosan végzi a fenti mozdulatokat. A két kaccsot fogva kaszálnak, de ha azok között nagy a távolság akkor bal kézzel a kasza nyelét markolják, a kiskaccs felett. A két kaccs közötti távolság akkor megfelelő a kaszásnak, ha a kaszás a kiskaccsra ráteszi a lábát, s a térde a nagykaccsot üti. Ha többen kaszálnak, akkor legtöbbször egyszerre, együtemre vág­ják a gazt. Így könnyebb kaszálni. Amikor a kaszások a tábla végére érnek, egyenként visszaindulnak, új rendet fogni. A kaszát a vállukon viszik. Az új rend vágása előtt meg­fenik kaszájukat. Ha rövid a rendláb, akkor csak minden második rend vágása után fennek. Amikor az utolsó rendet is levágják, akkor is meg­fenik kaszájukat. A levágott rendek, — mint a fűkaszálásnál — a földön, illetve a tarlón hevernek. Amikor nyers a gaz, nem szép a rend, mert néhány szál ga­bona a takarón mindig hátrabicsaklik, s azok a szálak a rendben össze­vissza állnak. A kaszások körül igencsak ott lábatlankodnak a kutyák is. A rendek között kaparják az egérlyukakat, egerésznek. Nem minden kaszás érti jól a dolgát. A parasztember pedig sokat ad arra. hogy ő hogy kaszál. A jó kaszás egyenletes léptekkel halad, és köny­nyedén kaszál. Sima rendet vág, és egyenletes tarlót hagy maga után. Az első világháború előtt jobban megszólták a rossz kaszást, mint ma. Ha a kaszát nem a kiskaccson, hanem a nyelén fogták, még az útról is rákiáltot-

Next

/
Thumbnails
Contents