Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

SZÁNTÁS A Vidacs-eke a legrégebbi ekefajta a pusztán. Néhányat még az első világháború után is használtak. Ma már csak itt-ott lehet egy-egy elnyűtt alkatrészét megtalálni. Az 1890-es években jelent meg a Sack-eke. A Sackeke fejét fagöröndőre is szerelték. A különböző fajtájú ekéket 1900 körül a német gyártmányú tükör-acél ekék szorították ki. Az ekét a kocsiszínben tartják. Használat közben a tanya körüli gyöpön hagyják. Még kukoricatörés előtt megnézik, hogy rendben van-e. Ha a vasa életlen, megéleztetik a kováccsal. A tengelyt is megkenik. Régen leszedték az avas szalonna tetejét és lesütötték. Egy rossz edényben tartották és azzal kenték meg az eketaligát. Búza alá kukoricatörés közben kezdenek el szántani. A kisföldű ember először letakarítja a kukoricát, s azután szánt búza alá. A nagyobb földű ember kukoricatörés közben kezdi el a szántást. Hajnalban hordják a szárat, s amikor a harmat felszárad, szántanak. Este pedig a tanya melletti gyöpön fosztanak. Eleinte az udvaron fogtak az ekébe. Vagy három-négy ló, vagy négy ökör került az eke elé. Most sokszor az ekét a borozda végén, a forgóba hagyják, s ott fognak be. A lovakat régen ugyanúgy fogták be az ekébe, mint manapság, csak nem hajtószárral hajtották, hanem vezették a lovakat. Ha három lóval szántanak, akkor a harmadik ló elöl megy. A lóvezető jobbára a második pár ló baloldalán, a ló feje iránt haladt. A két jobboldali (külső) ló kötőfékszára a baloldali (belső) ló nyakára volt kötve. A két belső ló kötőfékszárát összekötötték. A lóvezető bal kezében fogta a kötőfékszárat, s jobbjában az ostort tartotta. Ha nem volt elég a kötőfékszár, akkor kitoldták. A toldást köszkötélnek hívták. Takácscsomóval kötötték meg. Az első pár ló körösztösit a szántóláncba akasztották. A szántóláncot pedig a húzatóvasba. A két hátulsó ló nyaklója tartotta a láncot, s így forduláskor nem ért le a fődre. A négy ökröt járomba fogták, s tézslát akasztottak a húzatóvasba. Az ökröket nem vezették, mert be voltak tanítva. A szántó kezében hosszúnyelű, kötélből készült ökörhajtó ustor volt. Befogás után félrefordítják az ekét, s a bal oldali ekeszarvon s az ekefej egyik csúszó-talpán csúszik ki a szántás helyére. Az ekeszarvat egy vasdarab védi a kopástól. Ha messzebb húzatják üresen az ekét, akkor lovat tesznek alá. A ló kétágú, természetes erős faág. A gerendelyt a két ág közé teszik, s alája egy ugyanolyan vastag fát helyeznek keresztbe. Ezt egy-egy erős vasszeg tartja, hogy le ne csússzon. Nem is kötik meg. A keskeny földön az egyik évben össze, a másikban széjjel szántanak. Nagyobb tábla földön az egyik évben hosszában, a másikban keresztben szántanak. Minden évben széjjel szántanak, mert az kényelmesebb. A szántást a tanyától távolabb eső részén kezdik, s azután úgy haladnak a tanya felé.