Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

Szénamunkák

A másik vendégoldal hátsó végére pedig felülről lefelé akasztják meg. Innen a kötél az átlós sorakra, előre kerül. Majd ott kötik meg. Ugyanúgy húzzák meg, mint az előbbi lekötési módnál. Akkor kötik így le a kocsit, ha kicsi a rakomány, vagy közelre viszik. A kocsi lekötése után a földön állók a lovakra dobott gyeplűt az ostor végére teszik, s fenyújtják a kocsisnak. A kocsi indulásakor beleszúrják a villájukat a kocsi végébe és az oldalába, s egy kicsit megnyomják, hogy ne maradjon le a széna. Rendszerint csak akkor ülnek fel, amikor a kocsi a dűlőre már kifordult. Ilyenkor a lekötő kötélben kapaszkodnak, s a ló farára lépve mennek a kocsi tetejére. Az asszonynépség csak a jó úton ül fel. Amikor ódalgós (ferde) úton halad a kocsi, beleszúrt villával támassztják alá, nehogy ledűljön. Ha lehet, a rossz utat kikerülik.