Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

Szénamunkák

hogy mindegyik rudasból rakják a vontatót, keveredik a széna. Ugyanis •a kaszálón az egyik helyen ilyen s a másikon másfajta fű terem. A fenéket úgy rakják, hogy a közepe még akkor is magasabb legyen, mint a széle, amikor megnyomul. így nem folyik bele a víz. Ha a vontató helyén álló rudast széthányják, akkor azt úgy húzzák szét, hogy a közepe magasabb s tömöttebb maradjon. Erre a fenékre aztán a körülötte álló rudiasok teteje kerül. A fenék megrakása után a vontató derekát rakják. A rudasokból palásztásan szedi ki a szénát. Vigyáznak arra, hogy ne gyűrődjön. Ha meggy űrcdik, megigazítják. Ha a palásztás széna nem jól áll, nem köt, akkor a tetejét villával beljebb tolják. Rudasokból jobb vontatót rakni, mint rendekből. A rudasokban megnyomódott szénából takaros vontatót lehet rakni. Minél nyomottabb a széna, annál szebb a belőle rakott vontató, s annál jobban ellenáll az idő viszontagságának. A vontató derekát borítással rakják. Amint a rakással körül érnek, a közepére egy villányi szériát tesznek. Azután új sort kezdenek. A jó rakó nem rakja teljesen körül a vontatót, hanem a szénát a vontató szélére teszi, s amint látja, hogy a közepe üres, egy jó csomó szénát tesz oda. Tehát a vontató nem egymásra rakott rétegekből áll, hanem a villányi szénák a vontatóban spirál alakban haladnak felfele, egészen a hegyéig. A berakott szénának csak kezdete s vége van. Ez azonban a megrakás után nem állapítható meg. A vontató rakásánál minden villa fogja egymást. így sűrűbb, időtállóbb a vontató. A pusztaiak szerint az ember sohasem tudhatja, hogy meddig marad kint. Derékig egyenesen halad a vontató. A fenékrakástól az ideiglenes lekötésig a vontatórakás összes munkáit — mint a gabonánál — derekaiásnak hívják. Deréktői felfele, ahogyan fogynak a rudasok, úgy halad összefele a vontató. Az a fontos, hogy a vontatóknak jó hegye legyen. Ha egy kis válla van, akikor könnyen penészedik a széna. Amikor a vontató rakását befejezik, úgy tetszik, hogy még pótolni kell. De a körülvillázás hulló ja elegendő a vontató befejezéséhez. A vontató megrakása után körülv'éllázzák a vontatót. A villával — fölülről lefelé — körülkaparják. Ahonnan a széna lekívánkozik — főleg alulról — kihúzzák. Az össze-vissza álló szálakat húzzák ki. A kifele álló szálak a vizet kivezetik. A kihúzott széna elég vastagon fekszik a vontató körül. A kihúzás lendületével a hullóját a tövéből egy kicsit elhúzzák, részben azért, hogy a vontató tövét lássák, részben azért, hogy a kaparék összeszedésekor oda tudjon állni. A körül viliázott szénát körül haladva villára szedik, és a vontató tetejére rakják. A vontatót kétszer körüljárva rakják fel a kaparékot. A közepére teszik, mert ekkor lesz hegyes a vontató. Ha nincs a tetejezéshez elég széna, akkor még egyszer körülvillázzák. Utána már a szénaszálak kifelé állnak, s így leszalad róluk a víz. Ha egy kicsit nagyobb feneket kezdenek, akkor egy kicsivel többet húznak ki, s így lesz elegendő széna a tetejezéshez. A körül viliázást — amikor zivatar mutatkozik — el is halasztják. Ilyenkor a megrakott vontatót egy kötéllel leakasztják, s mennek a másik vontatót rakni.