Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kender termesztése

A kúpokban megszáradt kendert kocsira rakták. Ügy rakták fel, mint a kukoricaszárt. Nagykötéllel lekötötték. Ketten-hárman mentek vele. A fenék vízbe rakása előtt 4, vagy esetleg 6 karót (aszerint hogy milyen hoszszú a kazal) vertek le. Ezek közé rakták a kendert. Ha kevés volt a kender, leraktak egy sort. Erre rakták a másikat. A sorokat váltakozva rakták. Vagyis az egyik sor töve az egyik, s a másik sor töve a másik oldalra esett. Addig rakták, míg a víz engedte. Ha többet áztattak, akkor szélesebb feneket vetettek. Ilyenkor két sort raktak a fenékbe. A kévék felső végei egymáson feküdtek, s a töves részei kifelé állnak. A második sort keresztbe rakták. A sorok váltakoztak. Nem rakták egészen a víz színéig. Lapáttal, kapával földet raktak rá. Lenyomatták, hogy a kender ne kerüljön a víz színére és ne száradjon ki. Hét napig áztatták a kendert. A közmondás is azt mondja: „Áztunk hetedre, mint a kendör". Jobb. ha csak 5—6 napig ázik. Ez is az időtől függ. A hideg vízben több ázás kell. Viszont ha sokáig ázik, akkor esetleg megkorhad. A vízből úgy szedték ki, hogy lekaparták róla a sár vastagát. A kévéket kézzel szedték ki egyenként. Addig lötyekölték, míg ki nem tisztult belőle a föld. A kimosott kévéket kidobálták a partra. Kiskúpokba állították száradni. Kevés kévét raktak a kúpba, hogy hamarabb száradjon. A kúpokat leginkább sorba rakták, vagy ahogy fért. Ha máshol áztattak, akkor mosás után kúpokba állították, de még aznap elszállították. Azután otthon kúpokba rakták, s ott száradt meg teljesen. Ha száradás után nem törték mindjárt a kendert, akkor kúpba, kúpokba, vagy kazalba rakták. Ki hogy szokta, vagy mennyi volt a kévék száma. Kevés kendert tető alá raktak, ha volt annyi hely. Voltak, akiknek bármennyi kenderük is volt, kúpokba rakták. Űgy rakták, mint a szárból a nagykúpot. Néha a tetejére szalmát, vagy szart tettek, hogy ne a kender korhadjon. Ha sok kender volt, akkor kazalba rakták, mint a kévés gazt. Itt is csak egy kéve feküdt a földön s a többi meg azon nyugodott. Az első sort keresztbe rakták úgy, hogy a kévék vékonyabb végei egymáson feküdtek. Ha szélesebb kazalt raktak, akkor nem is ért össze a két kévesor. Nem volt baj, mert a második sorral betöltötték. A második sort hosszába rakták, ezzel töltötték ki a közepét. A középső részét magasabbra rakták, mint a szélét, hogy kifelé vezesse a vizet. A harmadik sort ismét keresztbe rakták. így rakták egészen a tetőzésig. Hosszában tetőztek. Szalmával, vagy szárral rakták le a tetejét. Le is kötötték. Inkább kúpokba rakták, mert a kevés kender jobban áll kúpokban, s jobban is védett az időjárás ellen.