Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kender termesztése

Régebben a pusztán több kendert termesztettek, mint ma. Fehér­neműt, ágyneműt, törülközőt, abroszt, szakajtóruhát, zsákot, ponyvát, sőt a szélmalom vitorlavásznát is kenderből állították elő házilag. A pa­rasztok csak a maguk szükségletükre termeltek kendert. Ez nem volt egészen jelentéktelen mennyiség, mert akkoriban több volt a gyerek, s mikor megnősültek, férjhezmentek, nem mentek külön. 1. Talaj A jóminőségű talajt szereti. Ahol a búza megterem, ott megterem a kender is. A föld javát választották a kendernek, annál is inkább, mert kis területről volt szó. A tanyához közel vetették. Sokat kellett benne dolgozni s előny volt a közelség. Leginkább tavaszi vetésből — árpából, zabból — szakítottak ki területet a kendernek. Noha a kender szereti a friss trágyát, de a frissen trágyázott földben a kender fonala érdes, go­romba és könnyen szakad. Ezért kender alá nem trágyáztak. A kender­földet leginkább szakállal mérték. A fejükkel mutatták: „Odáig lössz a kendör ni! 7 ' (A fejmozdulatkor a szakáll előre libbent, s mutatta a ken­der területét). Legjobb esetben lépéssel mérték ki. A kender területét le­hetőleg a tábla szélén jelölték ki, hogy könnyen meg lehessen közelíteni. 2. Szántás Régen nem volt divat a tarlóbuktatás és az őszi szántás. Tavasszal, vetés előtt szántottak. A kender alá akkor szántottak, amikor a vele egy táblában levő alá. Minden növény egyforma mélységű szántást kapott. Nem volt szokás, hogy egyik növény alá sekélyebben, a másik alá mé­lyebben szántsanak. De nem is termeltek annyiféle növényt, mint ma­napság. Kender alá a szántás úgy történt, mint más növény alá. A kendert nem vetették korán, mert ha megfázott, kicsire maradt. Még a kukoricát is hamarabb elvetették. Ha az idő kitolta a kukorica vetését, akkor a kukorica vetés utoljával összeesett a kender vetése. Általában a szántás után nem vetették el mindjárt a kendert. Csak ha a kukoricával meg­késtek, akkor a kukorica után földbe kerülő kendert szántás után mind­járt elvetették. A gondos gazda, ha a kenderföldet árpa, vagy zabtáblából

Next

/
Thumbnails
Contents