Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

ják. A kévék kötik egymást. Azután a közepét bélelik. A bélelést itt is vőgyelésnek s a kévéket vőgykévéknek hívják. A kéve nagysága szerint 2—3 kévés sorokkal bélelnek. A szár vastagabb vége áll kifelé. A bélelés sorát úgy rakják, hogy a vágott végei valamivel kijjebb állnak, mint az oldal mellé állított sor. A bélelés után megint állogatás következik. Ismét egy-egy sor kévét állítanak az oldala mellé. Miután a bélelés kijjebb áll, mint az oldal melletti első sor, ezért a második sort már valamivel hosszabbra rakják elöl is, hátul is. Ezt a felállogatott sort is béleléssel fogatják be, s így emelik a közepét. A bélelés itt is egy sor, de már több kéve kerül egymás mellé. A második bélelés két végét egy kissé kijjebb rakják, hogy a rakotmány nyúljon. így rakják azután a kocsit tovább. Először oldalt állítanak egy-egy sort s azután bevőgyelik. A völgyelés vágott vége mindig a kocsi vége felé néz. Minden völgyelés két végét valamivel kijjebb rakják, mint az előzőt. Ezt azonban nem erőltetik. Hogy meddig rakják felfelé, az az iga erejétől, a föld minőségétől és a kévék súlyától függ. A völgyelésnél a kocsi két végén levő sort a középre helyezett kévékkel egyenlítik ki. így minden völgyelés egyenlő magasságú és sűrűségű. Ha helyben hordanak, akkor nem kötik le, ha messzebb viszik, akkor lekötik. A kötelet a lekötés előtt megfelezik. A kötél végét átdugják a kocsi első záp ja mellett, és ráhurkolják az oldalvégre. A kötelet áthúzzák a másik oldalán levő záphoz s azon is áthúzzák. Majd a kötelet megigazítják. A kötél végeit feldobják a rakónak s az ellenkező oldalon a kocsirakó ledobja. Az adogató a kötelet a rakó segítségével meghúzza és a saroglya oldalához fűzi és megköti. Egyesek a rakományt másképpen kötik le. A kötél csülkös végét befűzik s a csülköt ráakasztják a kocsi oldal végére. A kötél szabad végét átdobják a kocsin, és behúzzák a saroglyához. Ezután fedobják a kocsira, s lefűzik a kocsi elején az első záp melletti lyukba, vagy a záp mellett átaz ellenkező oldalon ledobják. Ha hosszú a kötél, akkor ott is befűzik. Ha rövidebb, akkor csak húzás után fűzik be, s utána kötik meg. Hátránya, hogy a rakotmány egyik sarkát elöl a kötés lehúzza és így a kocsis könynyen lecsúszhat. Az előbbi kötésmód hátránya pedig az, hogy elöl lazulhat a rakotmány. Egy kocsira általában 4—6 kiskúpot raknak, 20—25 kévés kúpból. A távolabbi hordásra többett raknak, hogy a hordással haladjanak. A vontatókocsit a szárhordásra előkészítik. Egy rudat tesznek a közepére, s ezt az első tengelyre erősítik. A hátsó tengelyre csak akkor kötik, ha lerakáskor nem szedik szét. Ha a középső rúd rövidebb mint a nagyrudak, akkor a két nagyrúdra egy erősebb rudat tesznek keresztbe. A középső rudat erre s a hátsótengelyre teszik. A keresztrudat a nagyrudakhoz erősítik. A vontatókocsival a hordás akkor halad gyorsan, ha a kúpokat párosával rakták. A vontatókocsival a kúpok közé állnak. Legjobb két embernek rakni. A földről legfeljebb csak egy sort raknak. A második sornál a rakó felmegy a kocsira. A rakó eleinte a nagyrudak fölé áll, mert egyébként könnyen leszakadhat. Egyesek az első sort is a nagyrudak között állva, a földről rakják. Az adogató kézzel adogatja,