Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

rakják, hogy 3 sor szabadon maradjon a kocsi számára. Ha 3 soros az út, akkor a hónaljakat a talpon álló szár közé teszik, a sorokra derékszögben. Az út vágásával sietnek. Az út kinyitása után a letört kukorica betakarítása a legfontosabb. Ha az idő sürget, akkor mindnyájan azt végzik. Ha rossz időtől nem kell tartani, akkor a behordásnál nélkülözhető férfierő a szart vágja. A letört kukorica behordása a következőképpen történik. Ha törés közben a csomókat nem igazították meg, akkor egy gyengébb munkaerő a rakodás előtt elvégzi. így jobban haladnak a rakodással. Sokszor csak a kocsi elöl hányják összébb a csöveket. A kocsival a legtávolabbi csomó mellé állnak. Régen az első kissaroglya helyett a nagysaroglyát tették fel. Szükség esetén a kissaroglyát egy ajtóval pótolták. Az ajtót nekitámasztották, és egy kötéllel kikötötték. A saroglyákba kötetlen szart terítettek, hogy a cső ki ne hulljon, s magasabbra rakhassák a kukoricát. Ujabban a nagysaroglyát a kissaroglya helyébe teszik s a nagysaroglya helyébe egy deszkasúbert helyeznek. Két oldalt pedig egy-egy lábas deszkát állítanak. A lábakat lécből készítik, és megfelelő távolságra merőlegesen erősítik a deszkára. Csak az első saroglyába terítenek szart. A kocsi az első csomó mellé áll. Kézzel hányják fel a kukoricát. Először a kocsi közepére dobják a csöveket. Azután felállítják a saroglyába a szart. Ha fúj a szél, akkor csak az egyik végébe állítják, és kukoricát hánynak mellé. Ha erős szél fúj, akkor a kocsi derekából dúrnak kukoricát a szár mellé. A következő csomóhoz úgy állnak, hogy a kocsinak az a része kerüljön a csomó irányába, ahová a rakodás következik. Amikor a kocsi dereka megtelik, a túlsó oldalon felállítják a deszkát. Amint a kocsi deszkamagasságig megtelik, felállítják a másikat is. Csak akkor mennek fel a kocsira a kukoricát megigazítani, ha a végén egy kevés le akar maradni. A csöveket eligazítják, és közben jól megtapossák. A megrakott kocsi teteje domború. Ha a kukoricát messzebbre szállítják, a kocsin állandóan igazgatják, tapossák a kukoricát. Ilyenkor 2—2 deszkát használnak, hogy több férjen a kocsira. A felső deszka mellé egy sor csövet állítanak. így még több kukoricát tudnak a kocsira rakni. A deszkákat 2—3 helyen keresztbe lekötik. A kukoricát rendszerint a góré közelébe, a jószágtól védettebb helyre rakják. Régebben — ha megfelelő erő volt — a kocsit félrefordították és kisgereblyével, kaparóvillával lekaparták a csöveket. A lovakat nem fogták ki. így a lerakás gyorsan ment, azonban a kerekek rongálódtak. Sokszor a csomó felől leszedték a deszkákat és lehányták, ledúrták a kukoricát, ameddig lehetett. Ha a másik deszka nem esett le, akkor azt is levették. Azután a kocsiderékból kézzel kihányták a kukoricát. Régen egyesek a deszkákat csak akkor vették le, amikor az kiszabadult, hogy a kocsi alá ne kerüljön a kukorica. Ujabban farral állnak a csomóhoz. A súbert feszítővassal kiemelik, és a kukoricát kaparóvillával lehúzzák. Szokták úgy is, hogy mindig az előbbi csomó mellé állnak, de így a hosszú csomó nagy területet foglal el. Ha a betakarítást az idő sürgeti, két ember a következő csomóhoz megy és felszedi. Amint a kocsi elhalad előttük, menet közben felhányják kasostól a kukoricát. A következő csomónál a kocsi