Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A köles termesztése

A múlt század második felében a pusztán a köles termesztése nagyobb jelentőségű volt, mint manapság. Hétköznap sokszor kása került az asztalra. A katolikusoknak pénteken és nagyböjtben tejeskása volt a böjti eledelük. Disznóvágáskor a hurkába kizárólag köleskását tettek. A kikosarazott kérőt is kásával traktálták. Innen kapta a kitolókása nevét. Mindazonáltal a kása fogyasztása nem volt túlságosan elterjedve. Emberi táplálkozáson kívül a jószág is fogyasztotta. Tavasszal ezzel tanították a kiscsirkéket enni. Az utóbbi időben főleg jószággal etették fel a kölest, mert a környéken nincs már köleshántoló. A pusztán emberemlékezet óta leginkább másodvetésként, vagy vízvötte földben termesztették a kölest. Az 1880—1890-es években a rizs elterjedése szorította háttérbe. Az első világháború alatt a rizsbehozatal korlátozása miatt a köles termesztése némi lendületet kapott. Ma — miután a puszta messze esik a hazai rizstermelő területektől, s az ára jelenleg még magas, valamivel több kölest termelnek, mint a két háború között. Azonban a kölesnek már nincs nagy jelentősége. Szürke és sárga színű kölesfajtákat termelnek. A szürke többet terem, a sárga kedveltebb. Általában a jó humusztartalmú, mélyrétegű talajt szereti, de a gyenge földben is megterem. Ahol a búza terem, ott megterem a köles is. Termesztésénél azonban nem a talaj minősége a döntő, hanem az, hogy hol van hosszabb tenyészidejű növény ültetéséről elkésett terület. Akinek olyan természetű földje van, hogy többször kényszerül későn bemunkálni, az igencsak minden évben tart köles vetőmagot. Rendszerint a padláson tartja egy kimustrált faedényben. Ezelőtt több évre szóló kölest is tároltak. A vetőmagra azonban sokan nem fordítottak kellő gondot. A cseréptető alatt sokszor lelepte a hó, és gyakran elvesztette a csíraképességét. A föld állapota mutatja meg, hogy milyen talaj előkészítési munkákat kell a vetés előtt elvégezni. Ha a alaj elég laza és gyommentes (leginkább a tarló vetésnél), akkor elegendő a kézzel elvetett magot megterhelt, nehéz fogasboronával beleforgasolni, vagy újabban géppel belevetni. Régebben a tömött — vízvette — és gyomos földet sekély szántással lazították. Ujabban az ilyen földet nemcsak szántással, hanem lókapával, tárcsával, gruberral stb. is porhanyítják. A kölesnek lehetőleg sima föld kell. A magja ugyanis kicsi, s a rögös földben nem tud kikelni.