Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

köszönni a tündéreknek, nem tudta, hogy reggeli van, vagy este. Csak ő azt kivánta, hogy az Isten tarccsa meg a kedvüket és mulassanak jól. Akkor ä tündérek, a tündérlányok azt felelik: - Az Isten szaporiccsa meg a lisztet a zsákodba még a szavadat megtartod és nem adod át senkinek se - aszongya. De bizony a szegény embernek annyi liszttye vót a zsákba: egy sütet, több nem vót. Hát asztán eccer az asszony megsütötte a lisztet. Aszongya az embernek: - Hallod hé! Mán itt van a liszt,az egész, kirásztam a zsákot. Megyén az öregasszony,hogy megrászta a zsákot,vissza ment a ka marába,ledobta, mert üres. Má nem vót becsülete a zsáknak. Hát osztán már mindig fájt a háta az embernek is, az asszonynak is. Hogy még nem vót rá való pénze a lisztre. Dehát mán kellene sütni! Hát én nem-tom, mit keresett az asszony ott a kamarába, csak megint ott látta a lisztet a zsákba."Hiii! -gondolta akkor az asszony,- micsoda ember ez,hogy hozza nekem a lisztet és nem jelenti be, hogy honnan hoszta, vagy hol vette." Hát osztán, jön az ember este haza. - Hallod hé! - aszongya, - hát hunnen hosztál lisztet? - Hát - aszongya - te hallgassál, csak süssél! - Micsoda dolog ez - aszongya -, hogy én csak süssek - aszongya. - Hát nem együtt élünk? Nekem is kell tudni, amit te tudol, vagy csinálsz. Amit én meg nekem - aszongya. - Hát asztán akkor mire nem módod meg nekem? - Ne törőggy semmit se, csak süssél, mikor lesz mit! Mikor nem lesz, akkor nekem szójj! 9 Hát biza ugy is vót! Az asszony megin sütött, megin megrászta a zsákot, de mostan megnizte az öregasszony, de megrászta a zsákot, megin oda ledobta. Megin csinál éppen esztet-asztat, egy pár nap múlva megin megy a kamarába. Megin ott a liszt a zsákba! Hee, hát ez csak nem eljárás! Hát hunnan jön ez a liszt? Hz az ember lopja? Mit csinál? Hát ő nem tuggya. Ez mindig bántotta az öregasszonyt. Aszongya neki: - Hallod hé! - má megin ott a liszt a zsákba! - Hát hé! - ne törőggy vele, csak süssél! Osztán majd mikor nem lesz, akkor nekem szójjál! Nahát, csak bántotta az asszont. Megin süt az asszon, megin megrázza, megin ledobja mérgesen. Hát osztán megin ott a liszt a zsákba! Csak bánttya az asszont, hogy a férje nem mongya meg neki. Hát annyira szekándozta, annyira rágta a I .