Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)
Katona I.: A kubikosok ideiglenes hajlékai:
rították,különösen az ágyszalma minél sürübb cseréjére volt nagy gondjuk. A gondosabb asszonyok a családi kunyhókat kitapasztották, s a tető alját újságpapírral ugyanúgy kitapétázták, mint a dinnyésasszonyok. Egy-egy tágasabb kunyhóban kisebbfajta házibált is tartottak. Nem egyszer családi kunyhóban született meg a gyerek is. A legtöbb kunyhó azonban meglehetősen rideg, hűvös, sőt nyirkos volt, sok meghűléses betegség származott a benntartózkodásból, ragályt vagy járványt azonban ezek a telepek nem terjesztettek, mint pl. a mult század közepén az angliai vándorbandák.A kubikosok lehetőleg az élősdieket is kiirtották; csapdákkal, fogókkal küzdöttek az elszaporodott egerek, pockok, patkányok ellen, amelyek nemcsak az élelmet, hanem még a szappant és a dohányt is megdézsmálták. "Folyók mentén valósággal békabarlang a kubikosok kunyhója,amelyben mindig található egy-két nagy zöld béka a gyerekek nagy ijedelmére."^ A szinte zárt telepet alkotó kubikoskunyhókat általában nem őrizték, a kezdeti évtizedekben vittek ugyan magukkal kutyákat, de később már nem volt rájuk szükség,mert a telepen mindig tartózkodott valaki.Az idegenek és a környékbeliek többnyire üzleti érdekből vagy éppen kíváncsiságból látogatták meg a telepet: "Éccé Szombathelyén benézett a szolgabíróné és azt mondta: nem is hitte vóna, hogy ijen szép lakás légyén." ^ 3 Ettól függetlenül, elég gyakori a panasz az éjszakai lopásokra: "Vót egy nagy üvegünk, ott vót a fejemné... A bátyám bement a pízé, kihozta a faluba, az irodáru... Nem osztotta meg, hanem betette a feje alá. íccaka azon veszem észre, hogy az ajtóná valaki a fejemné kezd kotorászni. Szóllok a többinek, kiugrottunk mind a négyen. Hát a bográcsomat vitte é és a pálinka süvegemet."^" A kubikoskunyhó meglehetősen tűzveszélyes volt,nem egyszer benne is égett mindenük)a téli kunyhóban pedig némelyikük széngázmérgezést kapott. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a kubikosok a szó valódi értelmében éppúgy nem laktak kunyhójukban, mint a. parasztok a házaikban,^ sőt a kubikosok igyekeztek minél kevesebbet bennük tartózkodni, néha még esőben is inkább a kantinba vagy a barakkba húzódtak. Ebben az értelemben tehát csak képletesen igaz a következő közmondásuk - Ahun dógoztunkt ott vót a hazánk, házunk meg agunyhó .^ 5
