Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 3-4. szám - Áj falu zenei anyaga - II. Új népdalok, 1. rész (Budapest, 1961)

Bevezető

böző helyen és időben mindig mások,tehát nem képviselik a népköltészet állandó elemeit. Egészen viszont mégsem szüntethettük meg ezt a jelle­get közlésünkben,mivel akkor a zenei életre vonatkozó kutatás - és ál­talában minden néprajzi monográfia - egyik legfontosabb elemétől fosz­tottuk volna meg munkánkat: hogy egy adott történeti pillanatban veszi szemügyre a folytonos változásban levő hagyomány-anyagot. A nyelvjárás feltüntetésében lejegyzéseim nem voltak következe­tesek: a zárt e-t nem mindig hallottam jól, a palóc á - i hang pedig a fiatalság és az öregebbek ejtésében nem mindig volt egyenlő erejű, bár általános sajátság volt, s ezt általában nem jelöltemj egynéhány eset­ben azonban olyan erős volt, hogy önkéntelenül is beleírtam a szöveg­be. Ezeket az egyszer már feljegyzett adatokat mégsem akartam most el­hagyni, és inkább vállalom a nem következetes közlés hátrányait. Dalaink lejegyzésében tempo-jelzést csak kivételesen adtunk, akkor t.i., ha az eltér az általános gyakorlattól.Ahol tehát nincs más előírva, mindig tempó giusto értendő.A dalok korábbi közlései közt ta­lálható Pt-rövidités K0DÍLT: A magyar népzene tanulmányának 1952-i ki­adásához általam szerkesztett Példatárra vonatkozik. Közlésünkben a helyszíni lejegyzés sorrendjét tartottuk meg, ahol néhány esetben a közismert vagy helyesebb forma csak később ke­rült elő, s igy a variáns eltérésben van jelezve. A közeli változatokat egymás mellé helyeztük szomszédos szám­mal vagy azonos számmal A és B alatt. Ahol ezt az elvet a munka során nem tudtuk következetesen végrehajtani, a mutatókban utalunk rokonsá­gukra. A mutatókat a teljes anyag végén fogjuk közölni.

Next

/
Thumbnails
Contents