Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Árpa
Az árpaszalma többnyire elfogy a gazdaságban. Néha azonban több esztendő maradéka is összegyűlik.Ilyen kimaradt szalma kerül eladásra. "Három évi három kazal vót egymás végibe,csak megette vdna egymást az a sok régi szalma, mer mindig a frisset fogyasztjuk, az avas hátra marad." Tavasz felé azonban, mikor a szomszéd falubeliek szinte naponta keresnek takarmányfélét itányon, könnyen talál vevőt a gazda az avas árpaszalmára is. - Az árpa törekje már elmarad a búzáé mellett, nagyon szálkás. Kivételesen előfordult,hogy árpát is vetettek takarmánynak,kis parcellákon, kertekben, s zölden lekaszálták, mielőtt fejét kihányta volna. Különleges fajta a tavaszi árpák között a "serárpa". itányon emberemlékezet óta ismerik, de csak a nagyobb gazdák termesztették. Bgerbe hordták eladni. "Tót rá eset" - emlékezik Boros János a századforduló körüli esztendőkre - "aratási pájinkát is erre hoztak, hitelbe, maj viszem a serárpát érte, ha elnyomtattuk." A sörárpa szeme rövidebb s gömbölyűbb, mint a rendes tavaszi árpáé. Elüt a másik fajtától abban is, hogy bár tavasszal vetik, szalmája mégis kemény, csak fűteni s alomnak való. Épp ezért csak "olyan helyen termesztettek sörárpát, ahol szükségleten felül vót." Kereskedelmi növénynek számított tehát, amit kifejezetten eladásra termelt egyik-másik jómódú gazda, akinek saját szükséglete bőven fedezve volt. Nagyobb árat adtak érte, mint az egyszerű" tavaszi árpáért s a termése sem volt kevesebb. Mégis népszerűtlen volt, főképpen azért, mert szalmáját nem ette meg a jószág, - "ezáltal a főd népi belehagyott". A kereskedők a fejlett nagyszemű tavaszi árpát is megvették sörárpának. A különlegesen jól sikerült árpatermést ugy dicsérték egymásközt az átányi gazdák: "el lehetne adni serárpának". + Az őszi árpa vetésterülete csak kis töredékét teszi ki a tavaszi árpavetésnek. Az őszi árpát a jószág sokkal kevésbé kedveli, mint a tavaszit. Ha a kétféle árpát leszórják, a tyúk először mind fölszedi a tavaszi árpát s csak ha már elfogyott, akkor szedi az őszit. Szalmája sem mérhető a tavaszi árpa etetésre való, rázásra alkalmas szalmájához. Az őszi árpa szalmája "vastag, akar a nád", fűtésre, almozásra