Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Disznó

gyakran a nagyjósság Balletti szolgálatban elkopott darabok. Az ólak között külön típust jelenthet a naphosszat otthon tartott hízók lakása. A hiaók számára Tettek régebben lábon, szántalpon álló hidasokat is felföldi árusoktól, - ezeknek ma már etak emléke él. De nem minden disznót hizlalnak ólban, fedett, zárt helyen. 11a is látni korteken,nellékntoák kitágult szögleteiben kipányvázott,lánccal .kötéllel átkötött dereka disznót. Némelyik állat egész hízási ideje alatt a szabadban él: "leölésig ott kinn TÓt,ha a nagy hó beköszöntött, nagy hideg begyött vagy tul esős idő gyött, akkor esetleg behozták." Nyáron úgy ütik le a kötélre, láncra kötött disznó karóját, hogy az állatnak mindig legyen árnyéka. Hűvösebb időben a disznó maga túr magának bányát. Orbán Miklósoknál pl. "befészkel a szalmába,onnan vágják le. Ugy él ott, akar egy kunyhóba. A vályú oda van téve a szalma mellé." Tannak olyan porták is, ahol csak nappalra kötik ki a disznót, " de nagyobb ríssi áj jel-nappal kinn van." A kötél vagy a lánc "egyiknek a derekán, másiknak a nyakán van". Ahogy a disznó hízik "észre lehet venni, hogy szoros a lánc... ilyenkor eresztenek rajta." A kötél - lánc a tágítások ellenére is bevágódik a disznó testébe s helye disznóöléskor meglátszik a szalonnán, mint "kétujjnyi forma szalag." A láncon tartás hasznára van a disznó egészségének. "A lába nem fájdul meg ugy, mintha bent van a pallón vagy a sárba," jobban mozoghat, kevésbé éri más betegség is. Mégis, előnyei ellenére, a disznó láncon hizlalása ujabbkeletü ítányon, s korántsincs általánosan elterjedve. Bégebben alkalmazására nem igen adott módot a település szerkezete sem.A szűk lakó portákon nem volt elegendő hely a disznó kikötésére. Ma is nem egy gazda panaszolja, hogy udvarának szűk volta miatt nea hizlalhatja a disznót láncon.A hizlalásnak est a módját az átányiak a "jászságiaktól", "szentandrásiaktól" tanulták el. "Az én gyerekkoromba észbe se vót láncon tartani a disznót" - mondja az idős Boros János. "Mikor 10-12 esztendős gyerek vőtam, kocsit őrzeni már elvittek vásárokra, akkor láttam a Jászságba. 1914 előtt már vót itt a faluba is." "Az a dógos embernek az ereji, ami a disznóbul kigyön harapás" - mondta egy adatközlő. A disznóhúst s a szalonnát tartják a legértékesebb, legtöbb erőt adó tápláléknak ítányon. A disznó feldarabolásánál a gazda s a gazdasszony szeme előtt ott van az egész elkövetkező