Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Állattartás - Disznó
tlnmtf A disznó adja az átányi háztartások számára a zsírzót, a szalonnát, s a has jelentős részét. Amikor a családfő gondoskodik családja táplálkozásáról az elkövetkezendő esztendőre, a lisztet, kenyeret add haza mellett máBik legfőbb gondja a hízó. Az aratóember például, aki kassájával megkeresi a kenyérnek valót,igyekszik részes kapálással kukorítát rzolgálni, hogy egy malackát legalább meghízlalhasson. Gazdáknál többnyire két disznót is ölnek, egyet karácsonyra, másikat húsvét előtt. Be azelőtt olyan jó gasda ház is akadt, hol egy-egy évben öt-hat hízót leszúrtak. Ismerünk példát arra is,hogy lakodalomra disznót hizlaltak, bár általános szokásnak a birka-vágás tekinthető. A család zsírral s hússal való ellátása mellett a disznótartás többféle módon biztosíthatott pénzbeli bevételt is. Aki anyadisznót tartott, annak többszöri fiadsásáből számos növendék-állatot vihetett piacra, akár választási malac korában, akár süldőnek fölnevelve. Mások eladásra hizlaltak disznót. Karácsony táján már jártak Bgerből városi emberek s hízott disznót kerestek. Érdemes volt disznót venni arra is, hogy több hónapig neveljék s aztán nyereséggel tovább adják. Elvétve kerülkösött olyan ember, aki a vásárokat járta és sertéssel kupeckedett. "Megvett 20-30 egyéves, másfél éves disznót, 8-10 hónapos malacot. Hajtotta vásárrul vásárra. Vót aki meggazdult vele, vót aki tönkrement - kopec Szabószlai például így lett gazdag ember, félhely fődet szerzett, cséplőgépet." Bégebben volt néhány olyan család is itányon, akik disznót öltek kimérésre: húsát, zsírját apránként eladták a falában, "özvegy asszony, meg akinek ura vót, az ia, neghlzlalt egy jó hízót vagy kettőt, aratásra,mikor fogyott as aratóember szalonnája, eladott szalonnát, egy-két disznólábat,abból ragasztott magának megint két kis malacot." "Barna Klára néni, annak iparengedélye is vőt, adott literszám zsírt, szalonnát, tepertőt." A disznótartás aránya,mértéke nem függött közvetlenül a birtok nagyságától. "Szegény emberbe rőt olyan nem egy, jobb fias kocát tartott, mint a nagyobb fődü." A földes gazda leginkább a nagyjószággal törődött, "lovára áldozott mindent", a s seiléreabérnek viszont, "egy teheni meg egy disznója vőt, de az minta állat." Sokszor éppen a nagygazda volt az, aki ugy vélekedett: nem érdemes bájolnia a malacok neveige téaével s inkább eladta Őket választási korukban. Sokat számított végül a disznótartás szempontjából az is, hogy mekkora volt a család.A
