Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Szarvasmarha

azt, - Edta nekik köcsögszámra." A raját fogyasztották maguk az átányiak is, zsír helyett. Ma is előfordul, ha szűkében Tannak a zsírnak, vajat tesznek a tésztára, kására. A tej nagyobb hasznosítási lehetőségével jött szokásba a "tejre takarmányozás", az, hogy a legeltetési időszakban is adjanak takarmányt s télen át valamelyes abrakot. "Izelőtt nem vőtak tejre takarmány ózva, nem is hallottunk róla, hogy abrakot adjunk a fejős tehénnek." A tehéntartás másik haszna a borjú. A legszegényebbek eladták "akármilyen vót is, nem vót olyan kitartása, hogy felnevelje." "Szükségük vót a tejre, takarmányuk meg nem vót." "Vágóba 5-6 hetes korába vitték a borjut." Különben a borjú 4 hetes koráig szopja maga az egész tejet, utána, ha meg akarják tartani, a fele tejet hagyják neki 12-14 hetes koráig. "Aki tehetségesebb rót, felnevelte" - mondja Bedécs Károly - "ín is felneveltem. Ij de szíp hornya ez, nem adtuk vágókézre .A szip bikabornyut felneveltük, egy éves korába kivágattuk tinónak." A borjuk kétéves korukban kerülnek gulyára; előtte a naponként kihajtott borjucsordára járnak. A gulyán "bika is jár, az üsző beüzekedett, mán februárra ellős lett. Ha anyára vót szüksígi, a gazda megtartotta, a rígi tehenet kicserélte, vásárra vitte." De a fiatal állatot is ebben a korban lehetett legjobban eladni, mint előhasi üszőt. A 20-30 holdas gazdaságokban, ahol jutott takarmány, az üszőborjút általában ilyenkor "megellős" korában adták csak el. "Két-három megellős üszőt adtak el egy tavasszal... Ha nem vót helyette kihajtani való, vettek két éret meddő, bika alá való üszőt. Vót olyan szerencséje, beüzekedett, másik tavasszal dupla árral adta el." A két világháború között, a tej jobb értékesítési lehetőségei következtében mintegy szembe állítódott a borjunevelós a tejeladással. "Az ón időmbe" - halljuk erről az időszákról - "jobban tejre nlztek, tinónak nem neveltek." Uj haszonvétele a tehénnek, hogy igázzák. "Ha arra veszi az illető, az eladó már a váaárba megmondja: jármoltuk, jó szóra hajtő." Jármolással a tehén sokat Tessít a tejből, ugy tartják, hogy legalább egy harmadát. "Munkára meg sokkal gyengébb, mint az ökör, sokat kell pihentetni, kérődztetni." "A tehénre még sokkal nagyobb gond kell,mint az ökörre. Az ökör jobban szóra hajtó. Ha elcsapták, a tehén könnyen beszaladt a közbe, ha látott ismerős közt." "Hatvan százalékkal gyengébb állat a t9hen, mint az ökör" - mondják -"ezek csak akkor bírják a