Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

istállóajtóra nehéz keresztvasakat szereltek, más gazdák a jászol mellett is béklyóban állatták lovukat. Az istállóban külön polcon,kis falitékában vagy a "nyoszolyafűben" elrejtve egész kis szerszámkészlet áll a ló gondozására,tisztogatására: a kefe, a vakaró, a csutak, a törlóruha, a sörény- éa farokfésű, a patátisztító kés és a patazsír. Egy 50 éves gazdától hallottuk "én azlr kefélem a lovat mer muszáj, de idesapám azért kefélte még,mer szerette, ha napközben ráért, akkor is kefélgette." Ez a szeretet meglátszik a lovak pucolására használt szerszámok egyikén-másikár ist a magakészítette kefébe más színű szerrel beköti gazdája a saját nevét, esetleg a készítés évszámát is, gondosan faragja, néha virágokkal is megcifrázza a sörény- és farokfésüket.Ez a szívesen, nagy gonddal végzett lóápolás már a századforduló körül javában virágzott, mi kor a marhafélére még alig fordítottak gondot. Némelyik szokást a katonaságtól ültették át katonaviselt átányi legények. Ilyen lehet a "sorpor kiverés", mikor kefélésnél a keféből vakaróval lehúzott "lúport" mintába verik ki a ló faránál az istálló földjén. Az számított alapos lópucolásnak,ha egy ló aögött "nyóc ikset" vertek ki. Bgyesek viragokat,vagy a ló nevét formálták ki a porból. Képesek voltak előtte pernyével feketére mázolni az istálló földjét, "még ha szalma ráesett, kézzel tovább hajítottuk, vigyáztunk, hogy el ne gázoljuk, hogy ha begyun idegen, lássa." A mult század derekára emlékező öregemberek szerint a patkó kez detKn kizárólag győgyítc*eszköz volt ítányon: hosszú fuvarba póllául vittek néhány vasat, hogy ha ut közben valamelyik ló patája megsérül, felüthessék. Utóbb a "köves utak" kiépülésével lett egyre általánosabb a lovak vasaltatása, főként a fuvarosok közt, akik sokat jártak az országúton még tél idején is. "Négy lábra" még a legutóbbi időkben is csak fuvaros emberek vasaltattak.! praktikus patavédelem mellett azonban a vasaltatásnál is közrejátszott a ló szép tartására, jő járására való ügyelés. "Ha meg van vasalva" - hallhattuk - "rugalmasabb a ló járása, biztosabb a lépése, még a fejit is jobban feltartja..." A ló megkülönböztetett helyét, rangját a gazdaságban mutatja a többi körülötte, vele kapcsolatosan használt szerszám is. A fogathoz, lóhoz kötődik az a két eszközcsoport, amelyben a gazdasági felszerelés területén legtöbb mód van a pompára, a gazdagság fitogtatására,az egymással valő versengésre - a lószerszám s a jármű, a kocsi. A parádés szerszám, a vásárra, lakodalomra járó "könnyű kocsi", a parádés "len-