Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

ékeznek - "az öreg ötvösnek rdt három igabeli lova is, három igával járt, minden iga előtt három lóval.

11 A régi nagy lóállomány másik magyarázatát az extensiv tartásmód adja. "A nyócvanas esztendő előtt ritka ember Tót, aki két lovon szántott vóna. Három meg négy ló vót. Akármilyen hitvány lovat, de sokat tartott" -foglalja össze a régi lótartás elveit Boros János."Szent György napra sok szőr nékttl vót, rihes lett, ugy mosogattuk dohányiuggal. A legolőn jött jobbra, hordásba. Akkor még jó takarmány vót a buzaszalma is nyomtatva."Ebben az időben a gazda még elsősorban lovainak számára volt büszke. "Két ló szegénység, három ló becsület, négy ló ékesség,öt ló kényesség" - járt ekkoriban a szólás. "De idővel" - folytatja Boros János - "az emberiség is más lett,nem szerette a sok rossz lovat, oszt kevesebbet tartott, jobbat. Nagy gazda ember sok ríszi átfordított ökörre." Csőkkent a lóállomány azáltal is, mert leszűkült a lótartó gazdák köre. "Míg ménesre ment, addig lehetett három lova annak is, akinek nem vót csöpp födje se" - Varga Gábor már idézett szavai szerint (bár a birtoktalan ember lótartása a mult században is ritka eset lehetett). "Feles fődet dógozott, elment nyomtatni, kaszát neki (résziben). Mikor bent kellett tartani télen-nyáron, már kevesebben tudtak tartani, sokba kerűt..." Ezek a régi ménesen nevelt lovak fajtájukra is különböztek a jelenlegi lóállománytói, bár a fajta akkor sem lehetett egységes. "Vót mindenfajta" - mondta Boros János - "apróbb, sűrűbb fajta lovak meg nagyobb barnák, mint a nóniusz... Kitartósak vótak, nem lehetett elnyűni, győzősek. Karácsony hetibe is el mertek velük menni Debrecenbe. Sűrű, erős lovak vótak, egy rossz pokrócot ráhagyí

tottak, télbe is ott állt meg a hó hátán." Mások ugy beszélnek róluk: "mint a galíciai,meg román lovak, kis alacsony, hosszufarkr, nagy serínyű tűrő lovak vótak... Mikor levették a szerszámot, meghempergődzött a szürün." Ekkoriban ítányon nevelték a ménessel járó csődörőket is. A kertek között volt a "kössóg kertje", ott tartották a csődörőket, de csak szent György napig, akkor kicsapták a ménesre. "Még akkor" - teszik hozzá "ha Hevesre kellett menni, az elöljáróságnak a csődörőket fogták be." Az apaállatok tartásában a mult század végén jött változás,mikor az "állami mének" megjelentek a községben. Ugyanebben az időben bontakozott ki a nagy távolságokat átfogó lókereskedés is, mely szintén fölfrissítette, nemesítette az átányi lóállományt. A kint háló csikóménes 1901-ig, a vatéskényszer felbomlásáig-