Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Állattartás - Ló

vót, inkább jószágot nevelt," Azok a kis- és középföldű gazdák, akikről eddig szóltunk, általában másoknevelte csikót, lo^at használtak n iorgattak, adtak-vettek, iíost érkezünk azokhoz a tehetős rétegekhez, melyek saját nevelésű csikókkal büszkélkedtek. "Gazdának" Átányon a féihelyes, vagy ennél nagyobb birtokú parasztembert nevezik, "aki megél a maga vag/onábui" (nincs rászorulva más birtokán végzett munkára).Bl;r:3orban esek neveltek lovat. Ezekről mondták: "aki lógós lovon jár,az a gazdr,vagy négy lovon fiastul.Teli vót a köz vélek, mikor mentek kifele lovastul este." A fias ló tartásának is különböző szintjei, fokozatai vannak. Időről-időre a "fertályos" (12 hold körüli) gazdák is tudtak egy-egy fias lovat tartani, de kettőt már nen. "Sokat ett az anyakanca, mikor itt be ki lett tartani. Mikor má nem járt ménesre, nehéz vót tartani." & fias ló takarmány- és abrakigényét hozzávetőleg kétszeresre becsülik Átányon a fiatal meddő lovakhoz képest. Ha csekkentik az adagot, "nem lesz se csikó, se lu." A fertályos gazda szorosan megszabott vetésforgójában azonban igen nehéz volt bővíteni a szálas- és abraktakarmányok vetésterületét. A "féhelyes" gazda (24 hold) már tarthatott két fias lovat is, de a csikónevelés még számára is nehézségekkel járt. "Rémséges sok ennivalót megitattunk, o^z mégis sovány v<

;

t mindig,ezír is eluntam" - mondja Kakas József. "Sokat kellett hajtani, a csikó is rágta mindig. Olyan helyen jó a fia3 ló, ahol ki tudják kímélni." Kímélték az anyakancákat Kakásak Í3, "a búzát eladni nem magunk vittük, elviszik a fuvarosok - jó két hasa3 lovat nem mozdítottunk vóna meg a portárul abba a téli időbe." De a fias ló igazi kíméletére a nagygazdáknál, 50 hold körül s fölött, volt csak mód. "Rózsa Kálmán, ott vőtak a jó fia? lovak. Ők csak olyankor hozták ki a lovat az estállóbul, mikor má híves vőt. A napnak se hagyták megsütni. Irtózatosan kikíméltók az ökör mellett." E jómódú családok lókiméletéről anekdotikus történetek járnak a faluban. "Az egész falu tudta, olyan ló, mint a Vajda-Kálósi udvarábul nem gytin ki sehunnan... Mir vőt ez? Megklmílte,meg oda adta az ennivalói.Káló>iéknáL minden dílbe a két iu két óra hoszsirát eltöltött evét sei .Ott vót a fődjök nem messze,egy tagjok.Két kocsival hordtak egyszer,A kazalra csak egy kocsi busa kellett vóna.-Sógorom keljen fel,borul az idő, fogjunk, oszt hozauk azt az egy kocsit. Az órog gazda mag csak klráezte: eltelt aán a kát óra? Ha nem telt el, akk1

. maradunk. Inkább ázzon be a kazal buza, de a lo*.at nem zavarjuk." A kíméletnek, gondosságnak meg is volt az eredménye, haszna: "hat fo-