Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés

arra a kis adóra... Gyerekkoromba még kereskedők se jártak ide, a kilencvenes tizedbe kezdtek jönni. Az vót a legnagyobb kapi (divat),hogy a miskőei gőzmalomba szállítóttak.Aztán szerdára vitték a busát Hevesre, a heti vásárra.A kilencvenes tizedbe már felálltak a terménykereskedések is.* Az átányi busafelesleg legnagyobb része az utóbbi évtizedekben is a hevesi terménykereskedőkhöz, vagy a hevesi piacra került. "Hevesen vőtak iparosok, kiskereskedők, fuvarosemberek,mindent vettek, ha bevittünk egy kocsi busát, elkelt hamar.** Ujabban egyre gyakrabban jelentkeztek a piacon a sok állatot nevelő jászsági gazdák is. "As abraknak valót jobban az apátiak, szentandrásiak vették" - mondja Kakas József. "Míg a beszolgáltatás nem jött, az apátiak tartották az árat Hevesen." Apátiból, a "libatömő városból" az utóbbi évtizedekben még a faluba is eljöttek a gazdák kocsival s eladó kukoricát kerestek. Az árutermelésre törekvés tehát a legutóbbi évekig elsősorban fölösleg termelését jelentette a saját ellátást szolgáló növényféleségekből. A feltörekvő fiatal gazda a pénzszerzés lehetőségeit keresve nem a vetésforgó változtatásán, uj növények bevezetésén gondolkodott, hanem azt fontolgatta: nagyobb munkabefektetéssel hogyan növelheti a jövedelmet a hagyományos keretekben. "íj szaka is azon spekuláltam,hogy lehetne egyből kettőt csinálni*

5 - emlékezett Varga Gábor a 20-as,30-as évekre. "Jobban megmunkáltuk a fődet, hogy többet teremjen. Meg amíg más aludt, én azt elvégeztem, amit más nappal csinált... Kekem a fődes mindig három és négy szántásba vót bevetve, kivált a szomszédokétul". A nagygazda lényegében szintén ugy osztotta három falé,s vetette be földjét,mint a 12 holdas. A felesleg busa piacra került,a takarmányon, abrakon jószág nevelődött. Ezek a gazdaságok azonban, ahol a legrosszabb években is biztosítva volt a bőséges ellátás, megengedhették, hogy egy-egy földdarabon kifejezetten eladásra való növényeket is kipróbáljanak. A jómódú gazdák már a mult század végén termeltek sörárpát. A két világháború közt termelési szerződések nyomán megjelent az átányi határban a cukorrépa s a hüvelyesek számos fajtája. A 40-es években ebbe a növénycsoportba sorolódott a szegélynövényből táblás veteménnyé előlépő napraforgó is, melynek olaját már nem üttették ki, hogy mécsesekbe töltsék, (bár a napraforgó szár felhasználása ugyanekkor egyre nőtt). Voltaképpen a kereskedelmi s ipari növényeknek ahhoz a keskeny sávjához érkeztünk el, melyről imént az egész határ áttekintésénél szc

.tunk. Az egyes paraszti gazdaságok felől tekintve e sáv terjeszkedésének két korlátja is kitűnik. Az egyik as, hogy ilyen vál-