Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Gyümölcs

eperből készített aszalván?.) Az aszalt gyümölcs ugyancsak csemegeként, véletlenszerűen kerül az átányi asztalokra. Bgy alkalom van, mikor nél külözhetetlen: nagypéntek. "Mikor nincs aszalt szilvánk,meg meggyünk, akkor venni kell, mer nagypintek lesz..." Az aszalványből bőjtös leves készül, bér nem szeretik; "még a szánk is gyászol" - mondogatják evés közben.Ilyenkor főzik meg az utolsó télire eltett birsalmákat is. "Azt a fajta étket habarva szeretjük" - mondja egy gazdasszony - "én mazsolásán szeretem a bissalmát". Bevezetés végül a gyümölcsfáknak maga a fája is.Különleges helyüket általában száp színüknek köszönhetik. Szilvafából, meggyfából, cseresznyefából készülnek például a legtetszetősebb piros kapanyelek, általában a kedveskedésnek, ajándéknak szánt, csinosra formált nyelek. Apróbb kéziszerszámok - így árak, vésők, reszelők - nyele is gyakran gyümölcsfa darabokból kerül ki. Ostornyélnek fiatal, rugalmas meggyfavessző való. Gazdája a fiatal hajtást néha két éven át is nevelgeti, egyénesítésttl karóhoz köti. Szép színű gyümölcsfát keres a pásztorember karikásnyélnek. Azelőtt meggyfák tőhajtásából készültek, a legszebb állású kézbe való botok. Legények nem sajnálták oda-vissza megtenni az öregszőlők sok kilométeres útját egyetlen éjszaka, hogy orozva alkalmas vesszőt vágjanak maguknak. Utóbb, mikor görbebotok váltak divatossá, némelyek körben meghajtották a fiatal vesszőt és úgy neveltek belőle sétapálcát. Keménység,szilárdság dolgában a gyümölcsfa elmarad az akác mögött, sok esetben azonban értékes előnyt jelent, hogy kevésbé hasad. Bzért keresnek például rudallókötélre való csigához, szalmahordó kötélre való csülökhöz diófát, lehetőleg gyökérdarabot, cséphadarónak pedig birs-ágat.