Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Vargyas Lajos: Szibériai hősének-elemek a magyar mesekincsben

fi&LBfluAi jfflgftaaam i MAGIAD Masgwsflgg Balladáink hősének-kapcsolatairól szóira jeleztem /Kthn. 1960. 515./,hogy meséinkben még több és még közelebbi párhuzamot találhatunk a szibériai énekelt epikához. Az alábbi egyezéseket ballada-kutatásaim során mintegy "melléktermékként" jegyeztem ki, s csak figyelem-fel­keltésnek szánon, mi Tel nincs szándékomban részletesen kidolgozni az e­urópai mesekincs teljes összehasonlító apparátusával, s mivel meg va-» gyok győződve róla,- Kovács ignesnek a Néprajzi Társaságban előadásom­hoz fűzött megjegyzései után különösen - hogy a magyar és nemzetközi mesekincsben járatosabb szakember sokkal több és részletesebb egyezést fedezhet föl ugyanabban az anyagban.ügy adom elő tehát adataimat,ahogy az epikus énekek és rokon szövegek olvasása közben - fogyatékos ismere­teim alapján - feltűntek és feljegyeztem őket. Legfeltűnőbb közös szereplője mindkét műfajnak a táltosparipa. Minden hősnek kell rendelkeznie csodás képességű paripával, amelynek első és legfontosabb tulajdonsága, hogy repülni tud égi és földalatti világban egyaránt. Például Dflrenkova .37. a sor-tatár "Kesz kán" éneké­ben: a hős korbáccsal nem üthető lovát repülés közben mégis megüti,mi­re ló és lovas eszméletlenül száguld; a 31. sortól: "Xnnek a világnak határain túlmenve a második világon végignyargalt. Másminő naptól,más­nemű holdtól megvilágított földön vágtatott. 1 második világon véges­végig nyargalt - még mindég nem tért eszméletre. A második világ hatá­rán tul is továbbhaladt; fölemelkedett a harmadik világba. Félhomályos naptól, félhomályos holdtól bevilágított földre jutottak ki " Az ugyancsak sor-tatár Mérgen kán előbb az égben keresi elrabolt nővérét, azután lemegy a föld alá: "...ment, ment olyan földön, ahová még álom­ban sem jut el a képzelet,ahová a tűnődésben sem jut el a gondolat,ott jár.... Csak a föld alatt lehet - így szólva - lovát arra a vidékre hajtja, ahol a föld füstlyuka van. Mérgen kán ezen át a föld hét réte­ge alá bocsájtkozik le...." /CT.o. 111•lap,1. bekezdés./ Ugyanígy viszi a magyar táltosló is gazdáját:"Olj fel most reám,de fogantozz meg jól, mert éppen felszököm a tizenhetedik égnek háta megé veled. Mikor meg­történt, kérdi a lova a Csinos Vitéztől: No, hol vagy?Mit neu lllhatsz? Azt mondja a vitéz: a hévséget nem állhatom. Megszöki a ló magát, egy-

Next

/
Thumbnails
Contents