Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1961)

Erdész Sándor: A púpos meg a ducos

A mC8 MW A DWPS Uj mesét ipusok a Magyar Kecsese katalógusban (T. közlemény) Hazánk északkeleti részéből egyre>«a«ra kerülnek elő olyan »esetípusok, aelyek az eddigi magyar mesekatalógueokból hiányoltak.Ilyen új ne setípusnak kell tekintenünk a két púposról szőlő torténeteket is, melynek három változatát sikerült hangszalagra vennem. A magyar változatok Aarne-Thoapson nemzetközi mese katalógusában az 503. (a kisemberek ajándéka) számú típussal matatnak rokonságot. X mesetípus egyetlen publikált magyar változatát Hegedűs Lajosi Moldvai csángó aép» jók és beszélgetések (Bp. 1952. 214.) című könyvéből ismerjük. Az általam gyűjtött és alább közölt változatok közül Targa József 58 éves községi pásztor (Hyirvasvári, 1958. december) meséje a legteljesebb, olybá tűnik, mintha ez lenne as "archetípus". A mesetípus fő epizódja arról szól, hogy egy varázslatos helyen (temető,keresztit) természetfeletti lények nótáznak. Targa előadásában az ördögök ritnikus mondókaja valóban "nóta" volt; "Má-ma pém-tek hó-nap szom-bat" "Eó-nap-u-tán ra-sár-nap (szünet )

N Természetes, hogy a második púpos szövegbővítése ("utánna meg hetfu") valdbaa felborította a "adta" ritmusát. Jóni Ferenc 71 érés (Bamocsaháza, 1960. december) cigány mesemondd szövegében "Hét~fü kedd, hét-ftt kedd" szintén idómértékes. Ruszkovics István 91 éves földműves (Baktaldrántháza,1957. október) mondta el a harmadik változatot, sajnos, csak töredékesen.