Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Vargyas Lajos: Magyar népdalok francia párhuzamai

Parisius 624.sz. Wenn ich an das Heiraten denke, Kommt mir das Granen an, Der Ehestand tut mich kränken, Wenn ich gedenk daran, Soll treten in den Stand. Der ewig wird genannt. Es sind wohl schwere Sachen, Die Angst und Kummer machen, Wenn man's bedenken tut. Heirat ich eine Reiche

. Wie ich es orne tat, So würd sie sich rausstreichen, Dat sie viel Gelder hätt. So hie as es alle Tag und Nacht. Ich habe dich zum Hann gemacht, Du Lumpenhund, du Prahler, Hast keinen halben Taler Zu mir ins Haus gebracht. Heirat ich eine Arme, Wie ich auch selber bin, So heisst es: Gott erbarme. Wo senden wir uns hin! Kein Leinwand und kein Tuch, Kein Strumpf und auch kein Schuch, Kein Haus, kein Hof, kein Kammer, Fürwahr, es ist ein Jammer, Wenn man's betrachten tut. Heirat ich eine Schöne, Die ich so gerne hätt. Und denn noch einer käme, Der ihr gefallen tat. Er tat sie liaben allein, Ich müsste Hahnrei sein. Tat sie auch gute Worte geben, Sie liebte ihn doch noch daneben, Wie öftermals geschieht. Ich will es anders machen. Ich bleib für mich allein, Und andre auszulachen. Soll mein Vergnügen sein. Will meinen Mund allein Versorgen una sonst kein'. Ich hab genug zu schaffen, Kann auch bei Jungfern schlafen, Wenn mir*

s gefallen tut. Istedt, Altmark, (Magdeburg-körny.

) A további példákat nem szaporítjuk, mert a többi is teljesen hasonló", részleteik, különösen rimeik azóról-szóra azonosak, nyilvánvalóan egy fogalmazás kisebb-nagyobb variációi. (Heeger-WUst 270.sz. 4-6. vesz.-a, Hheinpfalzból, Mündel 231-232.sz. Elszászból, Zurmühlen 86.sz.

Rheinland, Frischbier 74.sz. Kőnigsbergi ujságközié

shôl, irodalmi nyelven, Hauff

en 116.sz. Gottscheei bajor kivándorlóktól, Wolfram 257.sz. Nassauból; a továbtiakrói csak idézetből tudok: Hoffmann 1225. sz.m. Meier 556.sz. - honnal? - Amft 104.sz. Szilézia, Bender 133.sz. Baden, Schmitz, 163 24. sz. Trier körny., Dithfurth 60. sz. Unterfranken, Hoffmann-Richter 9o. és 184. sz.Szilézia) A felsorolásból kitűnik, hogy leginkább a délnyugati, Pajna-környéki tartományokból ismeretes (5 változat kivételével). A német változatok nagyon egységesek formai és fogalmazási te\ Jetben. A\magyar távolabb áll ettől a részletező fogalmazástól és a ttbVt egységesnek látszó strófagzerkezetétol. Közelebb áll hozzá a