Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Virágh Ferenc: Gyomai "gyalogsátán"-ok

Mihály gyalogsátánjaként, ás előadta, hogy Mihálynak "komoly a számvetése". Ugyanezt jelentette neki Szereti Antal gyalogsátánja (Csapó Sándorné) is, ás kérte engedélyét az udvarláshoz. Csat Erzsébet elvált első urától. Vásár volt éppen Gyomán, ő a ház előtt állt kisfiával, araikor két legény ment arra. Az egyiknek megtetszett a menyecske. Harmadnap gyalogsátánt küldött tudakolni, elvált-e már, s fogadná-e közeledését. Ha a leány családja ismerte a legény családját,egyszeruVb volt a döntés. Először a szülők tárgyalták meg a dolgot, madj a leányt is megkérdezték, "le tudja-e vele küszködni az életet". Vagy nyomban üzenetet küldtek vissza, vagy gondolkodási időt kértek. Az utóbbi esetben a leány szülei küldtek gyalogsátánt biztató,avagy kitérő válaszukkal. Csapó Sándorné 1904-ben Zöld Mari igen-jét vitte Kató Eleknek, majd 1909-ben Gál Terézét Erdei Lajosnak. Kovács Bóza először igent üzent Csapó Lajosnéval Csapó Sándornak, de néhány nap múlva meggondolta magát, és az ő gyalogsátánjával nem-et küldött. Fekete Marit 15 éves korában kereste először gyalogsátán, majd ezt még összesen hat követte. A hetediknek, V.Kovács Lajosnénak, aki Lukács Gábor nevében jött,1912ben mondott igent. A leány könnyen talált gyalogsátánt rokonságában, ha igen-t tize nt o Ellenben a nem vitelének keserves szerepére csak húzódozva vállalkoztak. Erre a szerepre századunk első évtizedében már felhasználták a postát is. Fekete Mari is levélben írta meg D.Zs.-nek: "Köszönöm az irántam' megemlékezését, de ne fáradjon!" Kíméletes kitérő választ adott az elutasító család: "Még nem akar férjhez menni!.." Az ilyen ryalogsátánt kelletlenül fogadták, és részt kellett vállalnia rokoni tapcsolatai miatt a fiu rokonságának orrolásából. F.J. gyalogsátánja fekete Mariáknál kifordítva vette fel ködmönét, s úgy távozott nyíltan lacolva a nem miatt. A bátrabb legények személyesen mentek el leánynézőbe, nem kértek ehhez engedélyt gyalogsátán útján. S ha megköszönte a lány a megtisztelőét, azaz kiadta útját, a legény nem mulasztotta el a megjegyzést: "Hagyfönt hordod az orrod Hóza!" A szomszédos Bndrődről a "karórágó" (gőgös) gyomaiak közé, vagy Gyoma északkeleti oldaláról, Mírhátról, a nyugatira, Fegyvernekre, menni személyesen leánynézőbe, ehhez kellett ám kurázsi. Nem hiába született a gyomai szólásmondás: "Fegyvernek, -ne menj arra, megvernek!" Az idegenbe tartó legényt botokkal